Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Kapuściński, Ryszard - Szenyán Erzsébet: Lapidárium VI. (3. rész)
hogy eligazodjanak az életben, különbséget tegyenek jó és rossz között, helyesen válasszanak, döntsenek. A világ nagy demokráciáinak vezetői piti kis csalóknak bizonyulnak, ráadásul, amikor rajtakapják őket, meg sem próbálnak magyarázkodni, meakulpázni, hanem kisgyerekek módjára makacsul kitartanak véleményük mellett, és hazudnak tovább. Nem csoda, hogy nagyon sok ember elfordul ettől az egésztől, s hogy legalább részben megőrizze tisztaságát, a szerzetesi cellát, az asrámot, a remetebarlangot, a szőkébb családot, a kisházát választja, valamiféle kicsiny, személyes helyet. A gondot itt az jelenti, hogy a vallásokkal együtt gyakran azok az értékek is elpusztulnak, amelyeknek ezek a vallások voltak a hordozói, letéteményesei. A szentélyek, templomok, kultikus helyek kiüresedésével együtt eltűnik az is, ami az emberben magasabb rendű volt, ami - legalább potenciálisan - túlnőhetett rajta. A Time 2003. június 16-ai száma a katolikus egyház európai helyzetéről: Az utóbbi negyed évszázadban (1978-2003) az európai katolikusok száma egyhar- madával csökkent. A katolikus Írországban 2003-ban csupán egyetlen papot fognak felszentelni. Csupán Írországban, Lengyelországban és Máltán jár vasárnaponként templomba a hívők több mint fele. Számos országban latolgatják, hogy el kellene törölni a hivatalosan megtartott egyházi ünnepeket. Ugyanakkor, bár az egyház mint intézmény sokat veszít, az emberek vallási érzékenysége nem csökken. A kívülről ránk erőltetett életritmusnak - kérések, ajánlatok, meghívások, befolyásolási kísérletek tömkelegé - az a hátulütője, hogy amikor ez a nyomás egy pillanatra szünetel, az ember ürességet érez, s idő kell ahhoz, hogy belső énje, amelyet addig elnyomtak a külső foglalatosságok, újraéledjen, önállóan, saját belső programja szerint kezdjen működni. Korunk egyik alapvető jellemzője, hogy az osztályharcos szituáció helyébe, amelyben közvetlenül érezzük az ellenfél közeli, fizikai jelenlétét, látható, szinte tapintható jelenlétét, új szituáció lép, amelyben a gyengébbeket marginalizálják, félrelökik, nemlétbe taszítják. Az elitek elszakadtak a tömegektől, lenézik azokat, nem veszik észre jelenlétüket, a tömegek viszont nem képesek magukat megszervezni, elvárásaikat, követeléseiket megfogalmazni, frusztráltan, megalázottan élik passzív, nyomorúságos életüket. A jó ízlés, a szépség, a művészet, a kifinomultság iránti érzékenység ritka dolog. Az átlagember a giccset választja, mert az jobban vonzza őt csillogásával, közérthetőségével, könnyedségével, érzelgősségével. Az a vágyunk, hogy sztárokat, istenségeket, ismert személyiségeket lássunk, abból a gyakran tudatalatti meggyőződésünkből fakad, hogy az illetők erényei71
