Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 3. szám - Kapuściński, Ryszard - Szenyán Erzsébet: Lapidárium VI. (3. rész)

Környezetünk, társaságunk megválasztása fontos dolog, hiszen nemcsak mi hatunk másokra, mások is hatnak ránk, viselkedési formákat kényszerítenek ránk, és nagy mértékben befolyásolják gondolkodási szintünket. Szellemi higiéniánk elengedhetetlen feltétele, hogy elhatárolódjunk, elszigetelődjünk a csőcseléktől.

Csak csodálkozhatunk azokon, akik az ilyen csőcselékkel párbeszédet folytatnak abban a reményben, hogy kiszabadíthatják az ostobaság, a tudatlanság szakadékából, az öntelt arcátlanság fogságából. Pedig ezt a csürhét nem lehet megváltoztatni, egyedül annyit tehetünk, hogy elzárkózunk, távol tartjuk magunkat tőle.

2003. május 10.

A wilanówi temetőben Michal Czarnieckit búcsúztatjuk. Egy hónapja hirtelen összeesett, elvesztette az eszméletét, s többé már nem is nyerte vissza. Michal kedves, jóindulatú kollégánk volt nekünk, tudósítóknak. Ha valahol távol, a nagyvilágban jártunk, mindig segített, gondunkat viselte. Negyvenkét évet töltött el a PAP hírügynökségnél. Mindenki szerette, nem tudok olyan embert elképzelni, aki ellensége lett volna.

Itt van az egész, egykori PAP-os csapat. Kiderült, hogy mindannyian élünk, létezünk, ugyanabban a városban lakunk, mégsem szoktunk találkozni egymással. Pedig mennyi együtt töltött év, mennyi közösen átélt feszültség, hasonló tapasztalat köt össze bennünket! Miért van ez? Honnan ez a bezárkózás? Hogyhogy nincs szükségünk egymásra? Miért van az, hogy nem mondunk egymásnak egyebet, csak az udvarias közhelyet: „A, szevasz, hogy vagy?".

A harmadik világban egyre nő az igazságtalanság, az egyenlőtlenség, a sérelem tudata, ám ez a tudat nem alakul cselekvéssé, nincs, aki az ellenállást megszervezné, irányát megszabná.

A szenvedés nemesít. Ehhez a megállapításhoz hozzá kellene tenni, hogy itt csak a lelki szenvedésekről, tragikus élményekről lehet szó, nem pedig a fizikai szenvedésről, a testi fájdalomról. Ez utóbbi ugyanis egyáltalán nem nemesít, hanem kimerít, meddővé tesz, pusztít. Az emberek általában dühösek saját fájdalmukra, ellenségnek, lidércnyomásnak, átoknak tartják, s képtelenek ebben a szörnyetegben bármi olyasmit látni, ami nemessé tesz.

2003. május 16.

Jordi Nadallal, spanyol kiadómmal van találkozóm. - Szeretek többféle nyelven beszélni - állítja -, mert minden nyelven más-más módon gondolkodunk a világról, másként látjuk, másként írjuk le. A világról így gazdagabb és színesebb kép alakul ki bennünk.

Micsoda időket élünk! Kezembe nyom egy spanyol nyelvtanfolyamot reklámozó szórólapot: Un idióma par a mercados en crecimento (fejlődő piacoknak való nyelv). Vagyis nem azt hirdetik, hogy Cervantes, García Lorca, Ortega y Gasset nyelve, hanem a p i a c számára hasznos nyelv.

66