Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Kapuściński, Ryszard - Szenyán Erzsébet: Lapidárium VI. (3. rész)
Similis sitnili gaudet - hasonló a hasonlónak örül. Ne gondolkodjatok, majd mi gondolkodunk helyettetek - ez az értelme a terjedőben lévő „helyettetek-kultúrának". Helyettetek majd mi kigondoljuk, hogy ti mire gondoljatok - az információözönből a médiumok majd kiválasztják helyettetek a megfelelő információkat, helyettetek majd mi kiválasztjuk a megfelelő zenét, hirdetik a lemezkiadók, helyettetek eldöntjük, hogy gyermekeiteknek mely játékok a legmegfelelőbbek. Ennek a felhívásnak a címzettje a mi kényelemszeretetünk, hedonizmusunk, szellemi restségünk. „Nincs rosszabb az olyan embernél, aki a bevezető ismereteken túl nem sokat haladt a tudományokban, s máris kialakult benne az a hamis meggyőződés, hogy ő már tudós." M. Fabius Quintilianus, Szónoki nevelésről A fiatalok gyakran nem tudják már, hogy mi is az irodalom, ezt láthatóan nem tanítják nekik. A Gazeta Wyborcza napilap 2003. május 7-ei számában beszámolót olvashatunk az idei érettségikről. Az érettségizők, „akik biztosra mentek, a tegnapi lengyel nyelv és irodalom írásbeli után megint csalódtak. Arra számítottak, hogy a téma a terrorizmus és a háború lesz. Melléfogtak. — És hol az Európai Unió?! - fintorogtak az érettségizők". Milyen szomorú tévedés! Miért nem világosítják fel őket, hogy az irodalom és a tévéhíradó tudósításai különböző dolgok? Hogy az irodalom az Norwid költészetének szépsége, Thomas Mann Varázshegyé nek bölcsessége, Shakespeare drámáinak mélysége, nem pedig az iraki háború frontjairól szóló közlemény vagy az Európai Unióval kötött szerződés paragrafusai! Még a legrövidebb utazás is, bármily közeli a cél, bármily rövid ideig tart, kizökkent az írás ritmusából, olyan, mint az állóvízbe hajított kő. Sokáig tart, mire a víz felszínén lassan megnyugszanak a körök, s még tovább, míg teljesen eltűnnek. Ernest Skalski: Manapság bárki gyárthat bármilyen elméletet, tetszés szerinti szerkezetet tetszés szerint összeválogatott elemekből, adatokból, véleményekből, és bármit állíthat, hirdethet. Divatba jött Fukuyama és Huntington fellépése óta - különösen az amerikaiak körében -, hogy hatalmas, globális panorámákat, víziókat, képeket festenek elénk a világról, a történelemről, a múltról, a jövőről, ám minden ilyen koncepcióval szembe lehet állítani egy másik, tetszés szerint gyártott, nagyjából ugyanazon, többnyire korlátozott számú adatmennyiségre támaszkodó elképzelést. A forradalom pusztít és változtat. De sosem végérvényesen, teljesen, megmá- síthatatlanul. Az előző rendszer ugyanis legtöbbször az anyagi és kulturális javak olyan hatalmas mennyiségét hozza létre és halmozza fel, hogy az új rendszer nem képes azokat teljesen megszüntetni, elpusztítani. 67
