Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Pethő Sándor: Lovag, Halál és Ördög (Hangjáték két részben; első rész)
a kikötőben, és Sils-Mariában a Silvaplana-tá partján. Naumburgban azon az éjszakán. Dionüszosz hangja vagyok, és a Surlei szikláról mormolva alágördülő hóé. Dürer harcba induló páncélos lovagjának hangja is én vagyok, de az ördög és halál álarcában is meg tudok jelenni neked. Mindez én vagyok, mert mindez te magad vagy. Emlékezz a delphoi jósdára! Gnóthi szeauton. Ismerd meg önmagad! Csak magad ismerd meg! Most azért jöttem, hogy az utat mutassam neked abban az új világban, melynek kapujában állsz. NIETZSCHE: (kétségbeesetten) A leggyötrelmesebb feladatot rótták rám, a leggyengébbre! Az emberiség sorsa nehezedik a vállamra. Miért engem választott ki a sors? Miért engem? HANG (1): Önmagad lelkében keresd a választ. Tíz hosszú éve már, hogy felálltál a tanári székből, és útra keltél egy halovány sejtelem nyomában. Nagy utat bejártál: Bázeltől Lipcséig, Sorrentótól, a gyűlölt keresztény Rómáig és Sils-Maria fenyőtűillatú magányáig kereste a lelked azt a választ, amit önmaga sugall. Hegyeket jártál be és átkeltél a tengeren. Sokszor kell annak meghalnia élete során, aki a halhatatlan istenek világába vágyik. Most elérkezett a te időd. Az utolsó nagy próba előtt állsz. Az istenek szent ligetének bejárata előtt, ahonnan még vezet visszafelé is út a halandók világába. Míg idáig eljutottál, mindenre nemet mondtál, ami a halandók életét kormányozza. Lemondtál a hivatásról, a szerelemről, a halandók társaságáról. Magányod hétszeres falként vesz körül, melyen már csak egyre halkuló zümmögésként hatol át a világ zaja. Az utolsó próbatételed is a tagadásé. Most újra meg kell tagadnod az istenek színe előtt mindent, ami valaha a világhoz kötött. Csak így találkozhatsz a labirintus legmélyebb körében önmagad isteni másával. NIETZSCHE: Nagyon félek. Ki hisz majd egy könnyező szemű, félig vak, fejfájós, otthontalan, mindenhonnan továbbűzött vándornak? A világ talán mégsem érett még meg erre a tanításra. Hiszen máris őrültnek tartanak. HANG (1): Minden megváltó megfizeti a maga evangéliuma árát. A te kiválasztottságod ára a borzasztó egyedüllét. Magad vagy önmagad törvénye és bírája. Neved egykor majd nagy lesz a percéletűek előtt, de füled már süket a világ által hirdetett nagyság meg- hallására. A halandók szemében szánalom lesz, ha rád pillantanak. De emlékezz csak: vajon árthat-e a sárkánynak a kígyóméreg? Miért gondolsz még mindig a világgal, hiszen már olyan régen magad mögött hagytad? Most elérkezett az idő, hogy magad alatt hagyd. 5. jelenet. A bázeli Friedematt Klinika igazgatói irodája. 1890. január 12. WILLE: Gyakorlati szempontból helyeslem az eljárását, professzor úr. A chloral hidrát alkalmazása szerintem is az egyetlen lehetséges megoldás volt arra, hogy a beteg szedált állapotban töltse az utat Torinótól idáig. Orvosi szempontból talán kétséges, hogy a beteget saját téveszméi megerősítésével vette rá az utazásra, de azt hiszem, az adott helyzetben én sem tettem volna másként. Minden vizsgálatot elvégeztünk. Kétséget kizáró módon megállapítottuk, hogy Nietzsche úr 23
