Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Pethő Sándor: Lovag, Halál és Ördög (Hangjáték két részben; első rész)
nak. A szív elváltozása azért nemesebb, mert alkalmatlan arra, hogy bűvészmutatvánnyá silányítva mások előtt kérkedjünk vele. Vigyázz hát, mert halandó szemük csak esendő emberi alakod látására alkalmas. Túláradó örömöd éppúgy elpusztíthatja őket, mint haragod villáma. NIETZSCHE: Sajnos túláradó örömöm éppúgy elpusztíthat benneteket, mint haragom villáma. OVERBECK: (döbbenten) Hogy érted ezt, Fritz? NIETZSCHE: Tudod te azt jól, barátom, hiszen a halott isten szolgája vagy! Az istenek a legrettentőbb feladatot bízták rám, amit halandó csak véghezvihet. És a legszömyűbb hatalommal ruháztak fel ennek elvégzéséhez. Már csupán egyetlen lépésnyire vagyok attól, hogy maguk közé fogadjanak. Hah, ha Lou látná ezt... a némber... Kimaradt egy új világ teremtéséből... Mindegy... feleségnek amúgy is túl okos lett volna, tanítványnak pedig túlságosan nő... Hanem a kacagása, barátaim... mint a mazsolaízű napfény a rapallói öböl felett... a világ tartóoszlopai is beleremegtek, mikor nevetett... (megbántva) Engem sokszor kinevetett... És mindig arra unszolt, hogy nevessek... Mert az élet szép... állítólag... HANG (2): Csak semmi filozófushoz méltatlan érzelgés, Nietzsche! Maga is tudja jól, hogy mi olyanok vagyunk, mint a daimónok. Mihelyst egyik arcunkat megpillantják, rögvest egy másikat mutatjuk. Lelkünk ezer darabra tört kristálytükör, melynek minden aprócska szilánkja ugyanazt a valóságot más-más fénytörésben vetíti vissza. És minden apró szilánkban tükröződő képről hittel hisszük, hogy az a teljes igazság. Miért lettem volna épp én más? Csak nem azért, mert maga másnak akart látni? Hibás érvelés, Nietzsche! Ahhoz, hogy olyan legyek, amilyennek látni akar, egyetlen férfinak sincs elég hatalma, pénze vagy esze, barátom. ^ NIETZSCHE: {gyötrődve) ...ez a hang... sirályok fejfájdító vijjogása... Egyetlen érv létezik számotokra... a korbács... OVERBECK: Mit mondasz, Fritz...? JENSEN: (erőteljesen közbevágva): Bízza ezt rám, Overbeck! (Nietzschéhez) Beszélnél nekünk a feladatról, Fritz? NIETZSCHE: Nem biztos, hogy rögtön mindent megértetek majd. Új vagyok, homályos, névtelen. Még kevesen vannak, akik ennek a tanításnak a ritka levegőjét szédülés nélkül be tudják lélegezni, (a szálloda személyzetére célozva) Azt hiszem, ezek itt mind bolondnak tartanak valami szerencsétlen ló miatt, de ne gondoljátok, hogy haragszom érte. Őszintén szólva, azt sem tudom, milyen lóról sustorognak. Igaz, valóban volt egy lovam 1868-ban. Egyszer azonban levetett a hátáról úgy, hogy eltörtem a szegycsontomat. Azóta félek ezektől a nagy állatoktól. Az orvos akkor valamilyen fájdalomcsillapítót adott... 14
