Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 3. szám - Pethő Sándor: Lovag, Halál és Ördög (Hangjáték két részben; első rész)

pányvát vet majd arra a démonra, aki Nietzschét, ezt a szikrázó elméjű embert a Hádész kapujáig, majd még onnan is tovább, mélyebbre, egyre kiúttalanabb útvesztőbe vezette.

Nem az orvostudomány - ma már tudom: fogyatékos - eszköztárával leírható démonra, a betegségre gondolok. Ellenkezőleg. Arra a belső, kizárólag a szív zsenijeinek, nagy rejtőzködők lelkének legmélyebb bugyraiban megbújó halálos késztetésre, mely meggátolja őket abban, hogy a mi világunkban elvegyüljenek. És jeges, ritka levegőjű magányukért csupán annyit nyújt nekik cserébe, hogy - mint a kristálytiszta tükör - visszatükrözzék koruknak azokat az ellentmondásait, amelyek megfogalmazásától mi rettegve visszaborzadunk. S végül szilánkokra törjenek a rájuk rótt feladat súlya alatt.

(Rövid szünet. Zene.)

JENSEN: Bevallom, e fél évszázaddal ezelőtti történet kezdetén, a ritka találkozások alkalmával kölcsönösen kinyilvánított rokonszenv ellenére sem ismertem közelről Franz Overbecket. Tudtam, hogy a természetétől fogva magányos Nietzsche kevés közeli barátainak egyike. Valószínűleg ő is hallotta rólam, hogy Fritzcel földiek vagyunk. Teológiai munkáit nem olvastam, nem is hiszem, hogy megértettem volna őket. Érdekelni egészen biztosan nem érdekeltek. Negyvenegynéhány éves voltam akkor. Társadalmi rangot jelentő professzúra, jól menő magánpraxis és harmonikus családi élet biztos bástyái védtek. Mögülük a XIX. század természettudományának akkor még rendíthetetlennek tűnő maga- biztosságával néztem le a teológiát.

Éppen ezért vegyes érzelmekkel fogadtam, mikor 1890 januárjának első napjaiban valamilyen közelebbről meg nem nevezett, de halaszthatatlan fontosságú ügyre hivatkozva esti látogatásra jelentkezett be hozzánk. Elhatározásomat, hogy a vizit idejét a lehető legrövidebbre korlátozom, maga Overbeck segítette azzal, hogy az egyenrangú kollégák között szokásos udvariassági formulák után rögvest jövetelének céljára tért. Elmondta, hogy néhány közös barátunk aggasztó, számára súlyos betegség tüneteire utaló jelekkel teli leveleket kapott Nietzschétől Torinóból.

A hír meglepett. Úgy tudtam, Nietzsche valahol Nizzában van, melynek éghajlatát beteges szervezete télen jobban viselte, mint Svájcét vagy Észak- Olaszországét. Azt, amit Overbeck a szellemi összeomlás biztos jelének tekintett, hogy barátainkhoz írt leveleiben mitológiai alakokat azonosított élő személyekkel, és a görög istenek nevében írta alá őket, orvosként hajlamos voltam filológiai tréfának tekinteni. Ezen túl semmi kedvem sem volt ahhoz, hogy télvíz idején azt a háromnegyed napos vonatutat megtegyem, ami Bázelt Torinótól elválasztja. Amiért mégis az utazás mellett döntöttem, az részben Overbeck nyomorúságos egészségi állapota volt. Folytonos szörcsögő köhögése súlyos hörgőgyulladásra utalt. Úgy éreztem, ha ő ilyen betegen, Nietzsche iránti kétségbevonhatatlanul

8