Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Albert Zsuzsa: Legenda Tóth Istvánról
Ennél egyszerűbben, ennél szebben a szülőföldhöz való ragaszkodást, úgy gondolom, kevesen fejezték ki. Ismerte Görbéd környezetét, sokszor emlegettük Petúr bánt, aki odavaló volt. Nagyon jóban volt Tempfli plébánossal, aki azután váradi püspök lett, én ahányszor Tempfli püspökkel találkoztam, mindig az első kérdése az volt: - Hogy van István? Az oktatást ő úgy látta, hogy azt megint felekezeti alapokra kellene helyezni. Itt a Ferenc-rend ötszázötven évvel ezelőtt megrakta az alapjait Marosvásárhely iskolájának, attól lett végül is iskolaváros Marosvásárhely, most ötszázötven év után a Ferenc-rend kivonul Marosvásárhelyről, mert hatan elhagyták a rendet. Nem azt mondom, hogy a papokkal van baj, mindenkivel baj van. Nem igazán ismerjük föl, hogy melyik a helyes út a magyarság szempontjából, de a románokra is érvényes lesz, csak lehet, hogy kicsit később, hogy ez a globalizáció hova vezet. Biztos, hogy István is így gondolkodott, és ezekről a dolgokról beszélgettünk mindig.-Nagy M.: Itt szóba került Marosvásárhely szellemi életének a kezdete. El kell mondanom, hogy Tóth István volt az, aki ezt is nagyon fontosnak tartotta az olvasóközönség elé tárni. Például a megyei lap irodalmi mellékletében egész hosszú sorozatban mutatta be azokat az előfutárokat, akik itt Marosvásárhelyen kultúrát teremtettek, az egykori marosvásárhelyi latin költőket.- Albert Zs.: Ezt megcsinálta Marosvásárhellyel, Gyulafehérvárral, Kolozsvárral, Nagyváraddal. Váradon volt diák, aztán tanár: a váradi Szent László-kultuszról, a Szent László királyról írt versekből készít antológiát. Erdély történetéhez fordult Erdély jelenéből.- Nagy M.: Bízott abban, hogyha ezt a sorozatot kiadja, meg az előadásokat megtartja - hiszen a népi egyetemen és úgynevezett szabadegyetemen is tartott előadás-sorozatokat, -, ezzel használ a közösségnek, akkor ezzel gazdagítja az embereket.- Albert Zs.: Biztos, hogy ezzel is sokat adott.- Z. Ghitulescu: Kapott is fordító primót a román írószövetségtől, franciából, mert nagyon jól ismerte a legnagyobb francia költőket, és fordított nagyon sokat a francia költészetből.- Albert Zs.: Köteteket is fordított, meg a jelenkori francia költőktől antológiát is csinált.- Fodorné: Mindig sokan kísértük Istvánt, mindig nagyon szerettük hallgatni, az utolsó előtti hónapban is a Somostetőn készítettünk egy nagy fényképet, és voltunk vagy harmincán rajta. Annyian szerettük Istvánt. Azóta se gyűlt oda úgy össze a társaság. Mindenkihez volt kedves szava, nagyon sokfélék voltunk abban a társaságban, ő nemcsak írókkal, vagy nem tudom kikkel állt szóba, hanem mindenki jól érezte magát mellette.- Z. Ghitulescu: Jöttünk, mindig megkínált finom borral, amit ő készített. Azt mondja: gyere Zénó, igyunk egy pohár vitelini bort, Verpelétit.- Albert Zs.: Nagy borász volt, Tóth István ribizli bora nevezetes volt.- Z. Ghitulescu: Nem csak ribizli, nem, valódi szőlő, nemes ízű bor.- Albert Zs.: Mikor megismertem, engem egy nagy bögre ribizliborral kínált.- Z. Ghitulescu: S akkor kimentünk nyáron a kertbe, gyönyörű helyen, a természetbe, s ott ittuk a finom piros bort. Nagyon jól éreztük magunkat. Mintha egy platoni akadémián lettünk volna.- Albert Zs.: Burján Emil szobrász, költő, irodalomtörténettel is foglalkozik.- Burján Emil: Marosvásárhelyen érettségiztem a képzőművészeti középiskolában, és lévén ő marosvásárhelyi költő, több verskötetét tudtuk forgatni, standokon is kapható volt. A nyolcvanas évek elején a feleségemmel elmentünk Vásárhelyre, és felkerestük Tóth Istvánékat. Nem voltak otthon, ültünk a parkban elől, és mikor jöttek hazafelé, megkérdeztük, hogy a múzsák fellegvára fele mennek-e? Akkor barátkoztunk össze, sok emlé105
