Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Albert Zsuzsa: Legenda Tóth Istvánról
oda szívesen térünk mindig vissza. Ahol nem szeretnek, ott elköszönök nagyon kedvesen, és többet nem látogatok oda. Tóth István rendkívül érzékeny ember volt, és soha nem kérkedett azzal a mérhetetlen tudással, aminek a birtokában volt. Tóth István esetében úgy, ahogy Székely János esetében sem lehetett elválasztani az embertől a költészetet. Tehát vannak olyan költők, akik élik költőként az életüket, és utána magánemberként teljesen mások, rongyok. Tóth István és a másik nagy kedvencünk, a szintén marosvásárhelyi, szintén méltatlanul keveset emlegetett Székely János, emberként is olyan monumentális szobrok voltak, akikre nemcsak nézni lehetett, lehetett utánuk menni. — Gálfalvi Gy.: Egy időben édesapámmal együtt feküdt a hetvenes évek elején a kórházban. Édesapám 1976-ban halt meg, hetvenhat évesen, tehát akkor már nagyon idős ember volt, cukorbeteg ember, és nekem nagyon melegen beszélt arról, hogy Pista, ez az egyébként száraz ember, milyen emberi kedvességgel, odaadással segített neki, a beteg embernek. És apám, aki ügyvéd volt, nem volt különösebben művelt irodalmilag, Arany János volt a kedvence, Ady verseit olvasta, de egyszer csak előállt nekem, és közölte: - Tudod-e Tóth Pistának a versét, a Diót? - Mondom, nem. És édesapám előállt és elmondta nekem a Dió kutyám című versét. Diónak hívták az első kutyám. Csatangolt vélem sok-sok délután. Jól ismerte az erdő útjait, és vacsorára mindig hazavitt. Bozontos szeme már régóta por, de figyel rám a gyökerek alól. Mert ha este a sötétség nyüszít az erdőtől az ősi küszöbig, és ha elalszom: hajnalig ugat; a tolvajoktól őrzi álmomat. Tehát apám megjegyezte, megmondom őszintén, én is megjegyeztem, mert egyrészt fülbemászó, másrészt kedves, harmadrészt pedig van benne több, mint kedvesség, valami hűség iránti vágy, és a nosztalgiában is valami melegség, amire fogékony voltam és vagyok, és amire édesapám is fogékony volt. Élete utolsó éveiben készült ez a Herbárium című kötete, nekem nagyon sokat panaszkodott, hogy mindenki visszautasítja, a végén meg kell mondanom, hogy a Mentor Kiadó kiadói tanácsának tagjaként én nyomtam le a kollégáim torkán, és ezt a Besztiáriumot, azért hoztam el a könyvet, hogy megmutassam, a dedikálásában azt írja, hogy „Kedves Gálfalvi Gyurka, fogadd szeretettel ezt a köny102
