Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Albert Zsuzsa: Legenda Tóth Istvánról
vet, annak a Herbáriumnak a folytatását, amelynek megjelenésében erősen ludas voltál. Jó barátsággal Tóth István". Most őszintén megmondom, hogy a Besztiárium állattani enciklopédia versekben, a másik, a Herbárium, az növénytani enciklopédia, úgy unalmas és emészthetetlen, mint ahogy van.- Albert Zs.: Abszolúte nem értek egyet magával.- Gálfalvi Gy.: Sajnálom.- Albert Zs.: Én nagyon szeretem mind a két kötetet, nagyon élvezem. Volt nálunk, sétáltunk vele erdőben, ahogy minden növényt ismert, minden növény gyógyhatását, ez, meg ahogy szerette az állatokat, tulajdonképpen kettős dolog: egyrészt az indítás, másrészt a magányosság feloldása, a növényekben és állatokban. Nekem ezek a versek nagyon tetszenek.- Gál Éva Emese: Gyergyószentmiklóson ismertem meg, amikor a nyolcvanas évek közepe táján először volt az irodalmi kör meghívottja, azelőtt csak verseit olvastam, a Látóban, illetve régebben Igaz Szónak nevezték a folyóiratot. Nagyon jó barátok lettünk, többször voltunk mi is Marosvásárhelyen, kirándulni is voltunk együtt a Szent Anna-tónál. És ami nagyon fontos volt nekem, az, hogy esténként elolvastuk egymásnak a legújabb verseinket, vagy főleg inkább mi vizsgáztunk előtte, mert olyan ember volt, akinek fantasztikusan rendszer volt a fejében. Olyan helyzet nem volt, amire ő ne tudott volna konkrét választ abból a kiépített esztétikai minőségbeli világképből, amit ő teljesen uralt. Pontosan meg tudta mondani mindig a gyönge pontját egy versnek, vagy hogy miért ez, miért az.- Albert Zs.: Mi az egyéni színe?- Gál É. E.: Talán az, hogy a parányiból ki tudja bontani szinte a Mindenséget. Vannak azok a sorozatai, a Herbárium és a Besztiárium, tehát amikor emberi tulajdonságokat, érzelmi állapotokat rá tud vetíteni egy nagyon kis növényre, vagy bármivel párhuzamot tud állítani, ebben az egyetemes összefüggés is mindig benne van Én ezt tartottam sokra. Azonkívül nagyon szép metaforákban bontja ki ezt a kapcsolatot a parányi és a kozmosz között.- Albert Zs.: Azt hiszem, egyik legfontosabb tulajdonsága az erkölcsi tartása. Kapcsolatokat is így szeret teremteni, tud teremteni, ezen az alapon.- Gál É. E.: Ez egész egyéniségére kihatott, sugárzott az az erő, el se tudtam volna képzelni, hogy ő beteg lesz. Az a magatartás, ami minden cselekedetére rányomta a bélyegét, az az egyenes gerinc! Néha mesélt is nekünk régebbi korokról, megpróbáltatása időszakairól.-Albert Zs.: Pesszimista költőnek tartották, akinek nincs helye a romániai magyar költészetben. Aztán, amikor átjött Magyarországra, többször volt náluk házkutatás, figyelték.- Gál É. E.: Visszatérve az emberi magatartására, ugye nem volt gyermeke, de mindig azt mondta, hogy ő bármikor vállalná, idősebb korban is, mert tudja, hogy felnevelnék a jó magyar emberek. Most jutott eszembe, volt egy ilyen mondata - ugye, akkor Ceausescu- korszakot éltük -, hogy Ceausescu ugyanakkor mindig kiáll a maga nemzete mellett, és a románság szaporodik, mi fogyunk. A legnagyobb diktátor a saját nemzetét gyarapítja. És azt pozitívumnak könyvelte el.-Albert Zs.: Igen, ez így van. Magyarországon is támadták az ún. pesszimista irodalmat, ez persze az ellenzéki irodalom volt, Tóth Istvánt is annak lehetett nevezni. Ebből származtak aztán konfliktusai, és voltaképpen az, hogy ő háttérbe szorult az erdélyi magyar irodalomban, most másokat ismernek általában Magyarországon, az leginkább innen is fakadt.- Gál É. E.: A pesszimizmus... mire én odaértem, addigra már ezek a dolgok egy kicsit lezajlottak. Szóval, már kezdtünk túl lenni azon, hogy proletkult, meg ilyesmi, de tudom, hogy volt fiatal íróknak ellenérzésük Tóth István verseivel szemben. Nem tudom, miért. Emlékszem, panaszkodott, hogy lehúzták az egyik kötetét.. 103
