Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Kerényi Ferenc: Egy ősbemutató emléke (175 éve mutatták be Katona József Bánk bánját)
nagyterem, amely bálok és színi előadások céljaira is szolgált. A másik három tevékenység bevétele pedig biztosan fedezte a bizony gyakran csődbe jutó alvállalkozó színtársulatok veszteségeit. A magyar színészet - Miskolcról átrándulva - 1816-ban mutatkozott be vendégjátékokkal. Már akkor (és a vegyes lakosságú területeken mindenütt) megtanulták, hogy zenés, szórakoztató műsorral kell a publikumot a magyar előadásokhoz szoktatni. 1828-ban az Erdélyi Énekes Társaság egyik részlege (18 férfi, 9 nő, karmester, táncmester) vetette meg itt a lábát. Az ő legnagyobb erényük az volt, hogy az 1827-ben Kolozsvárról kiindult és Pesten, a Német Színházban is sikerrel szerepelt együttes a gyakran fölbomló és újjáalakuló vándortársulatoknál hosszabb ideig játszott együtt, és így produkcióik kiérleltebbek voltak amazokénál. Jellemző módon nem igazgató, hanem négy vezértag irányította őket, a négy hangfaj vezető szólistája: Déryné Széppataki Róza (szoprán), Pály Elek (tenor), Szerdahelyi József (bariton), Szilágyi Pál (basszus). Ok a szó szoros értelmében énekesszínészek voltak, prózai és operai kötelezettségekkel - a Bánk bán ősbemutatóján is mind a négyen közreműködtek. Hogy a magyar színészet ezúttal 12 évig maradhatott meg Kassán, az egy, eladdig ismeretlen méretű és összetételű pártolásnak köszönhető, amelyre sikeres, 1828. évi vendégjátékuk biztatta fel az érdekelt feleket. Összefogott a megyében élő arisztokrácia (ők adták a művészeti vezetést, és 4 fővel vettek részt az igazgatóságban), a pártolást hivatali apparátusa révén Abaúj vármegye szervezte (5 fő), míg a város ingyen engedte át színházát és cserébe 4 személyt delegált az igazgatóságba. Ez a páratlan és a későbbi reformkorra jellemző összefogás 1833-ban már harmadik ciklusát teljesítette. Noha a bevételeket időnként így is pótolni kellett segélypénzekkel, mégis lehetőség nyílt az elmélyültebb művészi munkára és a prózaműsor fejlesztésére. A művészi vezetés 1829 és 1833 között báró Berzeviczy Vince kezében volt, aki fiatal korában német nyelvterületen maga is színészkedett. Figyelme a játékfolyamat egészére kiterjedt, fő érdemének már a kortársak is a korszerű „conversatio-tónus" (társalgási stílus) terjesztését tartották a vándorszínészetben bevett „síró-éneklő iskola", a színpadi kántálás helyett. Ezekért az érdemekért választotta őt a Magyar Tudós Társaság levelező tagjává. A helyére éppen 1833-ban lépő gróf Csáky Tivadart inkább a szcenika, az előadások gazdagabb kiállítása érdekelte; ennek érdekében még saját palotaberendezését is ki-kikölcsönözte a társulatnak. A műsor az évek során kiegyenlítődött. Az opera mellett (középpontban Rossini kultuszával) megszaporodott a színpadi látványosságokat kínáló, zenés bécsi tündérbohózatok száma, amelyek nyílt színi csodákkal - gyors színváltozásokkal, eltűnő díszletekkel és átalakuló szereplőkkel - késztették ámulásra a közönséget. A szórakoztató repertoár harmadik, új eleme a táncjáték lett, pantomimmel előadott cselekménnyel és karaktertáncokkal. A prózaműsor koronázatlan királya - akár a korabeli Európában bárhol - August Kotzebue volt, aki szentimentális drámákkal (szép magyar szakkifejezéssel: „érzékenyjátékokkal"), lovagdrámákkal („vitézi játék") és vígjátékaival egyaránt uralta a műsort. De már volt magyar kedvenc is, Kisfaludy Károly személyében, akinek a társulat kiváltképpen az Aurora zsebkönyvben megjelent egyfelvonásos vígjátékait kedvelte, hiszen - egy- egy táncjátékkal, másik egyfelvonásossal, koncertszámokkal kiegészítve - egész estét lehetett velük betölteni. A két kortárs közül ekkoriban országszerte is Kisfaludy volt az ismertebb és népszerűbb. A fiatal Arany Jánost még 1836-ban is lemosolyogták, amikor a Bánk bánt előbbre helyezte Kisfaludy Stibor vajda című végzetdrámájánál. Katona József sem volt ismeretlen Kassán, és ez valószínűleg még a pesti évekből ismert énekes-színész, Udvarhelyi Miklós érdeme. Ő volt az, akinek 1816 nyarán Kecskeméten, apja szövőszékén ülve Katona József felolvasta a Bánk bánt Úgy látszik, több Katona86
