Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Balázs Attila: Kinek észak, kinek dél: a visszatért Délvidék
kikérése is megtörtént, ám kiszolgáltatását az angol-amerikai hatóságok megtagadták.) A magyar háborús bűnösök perének befejező tárgyalását negyvenhat október 22-én tartották Újvidéken, ahol minden vádlottat halálra ítéltek. A bírák a titoista hadsereg mustárszín egyenruháját viselték, a vádakat bizonyos dr. Gyetvai, fád arcú, mégis erősen izzadó vajdasági közvádló képviselte, s mindenki előre tudta a színjáték végét, beleértve a vádlottakat, miként azok védőit is. A tárgyaláson természetesen sütött a magyargyűlölet, a terem és környéke tele volt milicistával meg mindenféle ügynökkel, s a processzust rövid időközönként, mintegy vezényszóra megszakította a bekiabálás:- Akasztófára velük! November 4-én az újvidéki fogház udvarán agyonlőtték Szombathelyi Ferencet, Bajor Ferenc vezérőrnagyot, a katonai közigazgatás vezetőjét, Gaál Lajos csendőralezredest, Bajsay Jánost, Bács-Bodrog megye alispánját, Nagy Miklós újvidéki polgármestert, ahogy valamiért egy Perepatics (Peripatic?) vezetéknevű újvidéki kereskedőt is, mert rosszfelé húzott mérlegének nyelve? Még aznap a város peremén lévő kaszárnya bejáratánál nyilvánosan felakasztották Grassy Józsefet és Zöldi Márton csendőrtisztet. Másnap agyonrugdosták Feketehalmy-Czeydner Ferencet, akit nem köthettek fel, mert gégeoperációja volt féktelen dohányzásának köszönhetően. Pluszban kivégeztek még több magas rangú volt újvidéki közigazgatási tisztségviselőt, rendőrt és csendőrt is. Meghökkentő mód Milan Popovic szerb képviselőt, aki elsők között szólalt fel a magyar parlamentben az újvidéki razzia szörnyű, egyben szégyenteljes és gyáva emberirtása ellen. A fővezérek-főkolomposok elveszejtéséről máig élő, ellenőrizhetetlen történetek keringenek. Ezek szerint Szombathelyi Ferencet Újvidéken régi török módi szerint karóba húzták, Feketehalmy-Czeydnert Csurogon, Grassyt és Zöldit pedig Zsablyán - az előzőnél szofisztikáltabban - nyakig a földbe ásva: lánctalpas katonai járművel tiporták halálra. Úgy két nehéz évvel az újvidéki razzia főbűnöseinek rendezett igazságszolgáltatási aktus előtt a JKP (Jugoszláv Kommunista Párt) Tartományi Bizottsága utasítást adott minden bácskai és bánáti körzeti bizottságának, hogy amint a Vörös Hadsereg a Vajdaság területére lép, azon nyomban a leghatározottabban meg kell kezdeni az ötödik hadoszlop, mindenekelőtt a megszállók ismert szolgáinak megsemmisítését. A pártszervezeteknek minden lehető segítséget meg kell adniuk az ÓZNA (Népvédelmi Osztály) szerveinek a bűnösök, különösen azoknak a sváboknak (értsd: németeknek) és magyaroknak a felkutatásában, akik irtottak és bántalmaztak, pusztítottak és fosztogattak (bárkit vagyonuktól v. életüktől megpusztítottak, ahogy az az 1848-as szenttamási eseményekkel kapcsolatos régi megfogalmazásban található magyarul!). Minden banditának lakolnia kell aljas tettéért. A hatalom, amely ezt az utasítást - gyakorlatilag parancsot - kiadta, azonos azzal, amely mintegy fél évszázadig sikeresen útját állta, hogy erről, meg az ezt követő retorziós eseményekről nyilvánosan akár egy szó is essék. Ugyanakkor megpróbálta kitörölni az emlékét is a fejekből. A könyv, amelyben ennek története, azaz történetei eleddig legkomplettebben lelhetők fel magyarul: A megtorlás 18
