Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Balázs Attila: Kinek észak, kinek dél: a visszatért Délvidék
össze-összetűztek. Innen került ki győztesen, tartós küzdelemtől edzetten a 2. jugoszláv hadsereg operatív osztályának cseppet sem átlagos képességű vezetője, a hírhedt Draza Mihajlovic, akinek sikerült szakállas-késes csetnikalakulatával átverekednie magát Ravna gora zord sziklái, bokrai közé, s aki azzal a céllal szervezte további „bozótharcos" egységeit ott, a vadkecske-csapásokon, hogy a szövetségesek esetleges balkáni partraszállása esetén azon nyomban akcióba lépjenek. Mihajlovic igyekezetét később a jugoszláv emigráns kormány azzal honorálta, hogy hadügyminiszterévé nevezte ki. Bár alapvetően azonos célért küzdöttek, a királypárti Draza csetnikjei és Tito megizmosodott partizánjai utóbb kénytelenek voltak farkasszemet nézni egymással, hovatovább egymásnak ugrani. A partizán legendákban aztán a csetnikek lettek a vegytiszta gonosz megtestesítői, a haza árulói: a fekete inges, toroknyiszáló, csőcselékszerűen viselkedő, ápolatlan és folyton részeg, ágaskodó farkú bagázs, amely erejét veszíti, amint a mellére térdepelsz, onnan kitépsz öt szőrszálat - ahány ága van az ötágú csillagnak -, atavisztikus arcbozontját pedig leborotválod. A Duna-Tisza közén előnyomuló, szokatlanul színes, túlnyomórészt idegen, nemegyszer ellenséges emberanyaggal, más-más habitusú személyekkel és közösségekkel rövid időn belül találkozó magyar katonák félelemmé hízó bizonytalanságát nagymértékben fokozták a csetnik rajtaütésekről szóló, erősen túlzó hírek. A dolog utóbb odáig fajult, hogy a Délvidék visszafoglalására bevetett egyik, nevezetesen a IV. hadtest parancsnoka, Horváth László altábornagy kénytelen volt beismerni: sajnálatos mód a csapatokon eluralkodott a pánikra való hajlam. Ugyanolyan indokolatlan félelem vesz erőt egyeseken a csetni- kektől, mint a világháború kitörésekor a kozákoktól. A pánik hatása alatt a csapatok maguk kezdeményezik vagy folytatják az esztelen lövöldözést, amely nem egy alakulatnál már olyan méreteket öltött, hogy egyes parancsnokságok máris lőszer-utánpótlási igénylésekkel fordultak a hadtestparancsnoksághoz. Kénytelen megállapítani, hogy a közkatonák sok tekintetben nélkülözik az elöljárók személyes jó példáját, és nemegyszer tanúi olyan jelenségeknek, hogy a félelem érzése még a tisztekben is futótűzként harapózik el. Ennek okán utasította a parancsnoki kart, hogy mindenképp állítsa vissza a mundér becsületét, s ha gyávaságra lehet következtetni, az illetőt azonnal le kell tartóztatni, hadbíróság elé állítani. Hosszú kilométereket tettek meg így, amikor egy kanyarulat után ismét fel- fénylett az ég alja. A kevéske szél füstszagot, égett hús, üszkösödő gerendák fanyar, fojtó szagát hozta feléjük. Az út mellett tábla: Sírig. (Szőreg.) Ahogy közelebb értek a lángokban álló településhez, előbb egy lobogó szalmakazal vált kivehetővé, azután egy tanyaépület üszkösödő tetőszerkezete. A főutca mellett végig a házak magas lánggal, sisteregve égtek az esőben, időnként egy-egy lezuhanó gerenda robaja hallatszott. A falu kihalt, ember vagy állat sehol; hangjuk se, árnyuk se, csak a tűz ropogása. Mindenfelé, amerre a szem ellát, ijesztő vörös fény, a nedves ruhákba bevette magát a fojtó füstszag. Ügetésben haladtak át a kísérteties, halott falun, szívükben nehéz, nyomasztó érzéssel, amely csak akkor 10
