Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Balázs Attila: Kinek észak, kinek dél: a visszatért Délvidék
Balázs Attila Kinek észak, kinek dél: a visszatért Délvidék ■ Mint bárány szájából farkasfogak... A háborúk úgy meredeznek ki az idő végtelen anyagából fogódzóul a bizonytalan emlékezetnek, mint hegymászónak a kötél és a szeg. Háború nélkül sokkal elveszettebbek lennénk, körülményesebben tájékozódnánk, mégsincs nála rémisztőbb, szomorítóbb, utálatosabb és fölöslegesebb. Meg leírhatatlanabb. Aztán mégis folyton háborúzunk, és folyton leírjuk. Nos, amikor Sz. I. újra meglelt kancájának okos, bár eleinte kissé bizalmatlan szemébe nézett, őszintén örült neki, ahogy az előtte álló útnak. Sárgának hívták ezt a csatalovat, s kissé rosszabb bőrben volt, mint a felvidéki bevonulásnál, illetve az erdélyinél, amikor is olyan jól összemelegedtek. Éppen foszlóban volt téli szőre, lógott róla csimbókokban, ami nem a legszebb látvány, de Sz. I. tudta, hogy ez gyorsan el fog múlni, tán már egy újabb kiadós kaparás után, s akkor az állat ismét teljes szépségében ragyog majd fel. Mint a Sárga Nap. Készen a Délvidék visszacsatolására, meg az azt követő nagy ünnepélyre. Sz. I„ de miért ne írnánk ki a nevét, ha egyszer nem csak fegyverforgatóként, egyenest toliforgatóként, tudósítóként is bemutatja magát, tehát Szilágyi István negyvenegy április ötödikének szombati napján ebéd előtt kapta kézhez az újabb behívót - ahogy arról a „Bűnök Könyvében" vall -, és már ebéd után a megfelelő irányban döcögött vele a helyiérdekű. Derűs délutánként maradt meg az emlékezetében az a délután: balra a Duna ezüst pántlikájával, jobbra Buda takaros házacskáival, megszakítva a sörgyárak, borpincék szürke épületeivel - a gyülekezőhely felé vezető jól ismert vonalon. Ugyanakkor megjegyzi, hogy az idillre gyászmadár szárnyaként sötét árnyékot vetett a Jugoszlávia megszállását ellenző, valamiféle nagy végső katasztrófát sejtő miniszterelnök, gróf Teleki Pál ezt megelőző öngyilkossága. Továbbá a hírek, hogy Jugoszláviában immár aligha számíthat bárki is a „béke irányzatára", a háború talán csak órák kérdése. A hírek arról is beszámoltak később, hogy odaát, ha más szervezett ellenfél netán már nem is, de felfegyverzett csetnik alakulatok várják őket, az újra kinőtt, markolászó Fekete Kéz meg hasonlók, s hogy a Duna jugó szakaszán megszűnt minden forgalom. A folyó is akárha összébb húzta volna magát ijedtében. Április tizenegyedikét írtak, amikor - a német páncélos ékek zúgó-bőgő előnyomulása és Horthy Miklós kormányzó elhangzott hars kiáltványa, egyben hadparancsa után - Szilágyiék hadteste is megmozdult. Horthy üzenetének lényege szerint az első világháborút követően az akkor kimerült, elalélt és félre5
