Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 12. szám - Lanczkor Gábor: Tandori Dezső nyolc Utrillo-verse

válik is szét: ez itt, az állandó Lánchíd utcaként a mindig, s ami ezen átüt, kilátóként, kivételes, mondhatni ünnepi pillanatként: a néha.

A belső ciklus utolsó darabja, az Utrillo: A Rue Jeanne d'Arc hóban című költemény végén a lírai én deklarált búcsúzkodásával Tandori nemcsak lezárja az Utrillo-versek sorát, de a búcsú keretében felszámolja magát a vers beszélőjét is, tovább erősítve a nyolc vers belső, zárt egységét. Az Utrillo által megfestett, itt-ott kárminpiros, puha téli ragyogás a versbeli beszélő számára már csaknem érthetetlen. Ennek a ragyogásnak a végpontjaként némul el, a behavazott utcáról a hó, a fél évszázada megfestett tavalyi hó villoni mulandóság-motívumát a puszta fehéren maradt festővászon ürességére vetítve rá.

Tandori Dezsőt köszöntő összeállításunk szerkesztésében közreműködött Tóth Ákos.

58