Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 12. szám - Tandori Dezső: A menti félypont; Porleonínusok (versek)
s „utu reája" nem szállít nyelvemlékeket, spedíciája korgó gyomornak, hánytató, közzé ürülve, már nem vagy magadnak-való, semmi körülte sincs, jég-sársík egy-joga, hegyek, föld-aknák hozták jobb éned, menj haza! Alább ne adnád. A fenti mélypont! S nincs alább, kéj, kín, nyál, fing, szar, ez s az, keríti szekértáborát, mit mondasz erre? Ezt: „Passz!" Még társas játék eleme, hogy nix, jelented, nyista, no, volt-nincs, el vele, menj jelenetnek, hol mind a kívüled-se, szórt széle-személyek a szélbe szórják mind a kórt, mely járt tevéled. Ha nem tudsz járni már, ne járj, nem tudsz fájni, ne fájj! S mégis, a levegőbe, vájj, ha nincs más akadály! De míg elmondom ezt, gálád mód vers magába szedhet, az igazság csalárd magasztalása. Menti félypont, félymenti pont, vagy bármi-forma, nem az még, hogy vérként kiont, s így válik orvra. Orv igaz! Mit se kért való! Mi folytatása? Csak ez: vagyok - s hogy lenne jó ez bármi másra?! Vész, vagy rossz vicc: e kívül bármi kívül marad. Hát így, ha kedved békül. Tedd irodalmadat!
