Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - Bíró-Balogh Tamás: A filológus öröme (Déry Tibor levelezése. 1901–1926 I/A. Sajtó alá rendezte: Botka Ferenc)
Bíró-Balogh Tamás A filológus öröme (Déry Tibor levelezése. 1901-1926 HA. Sajtó alá rendezte.: Botka Ferenc) Déry Tibor sokaknak kortársa volt. Sok mai írónak. De kortársa volt József Attilának is. Kosztolányinak, Kassáknak szintén. Kortársa volt a Tiszáknak, Horthynak, Rákosinak, Kádárnak. Hosszú életet élt, sokat írt. Az irodalmi utókor egyes műveit jelentősnek, másokat kevésbé időtállónak tekinti, de talán kijelenthető, hogy a ma irodalmi kánonjából Déry inkább hiányzik, mintsem jelen van. Viszont az irodalmi érték megítélése ízlésbeli dolog, és ezek az ízlések idővel változhatnak (mint ahogy ez nemegyszer meg is történt), de ha - Németh László megállapítása szerint - egy életművet nem a hullámvölgyei, hanem a csúcsai szerint kell megítélni, akkor Déry fontos és jó író volt. S ha ma még biztos értékítélet nincs is, egyvalami nem változhat már: a Déry-életmű egésze, amely 1977-ben lezárult. Hogy pedig ez valójában mekkora, eddig csak sejthettük, az utóbbi években azonban meg is tudtuk. Szinte páratlan az az odaadás és szakértő szorgalom, amelyet Botka Ferenc a Déry- életmű feldolgozása és megismertetése iránt tanúsít, s ehhez a céltudatos és következetes elkötelezettséghez elengedhetetlen a pozitív megszállottság és a hivatástudat. Szinte csoda: az utóbbi két évtizedben Botka Ferenc gyakorlatilag egyedül tartotta fenn a Déry iránti érdeklődést, ő szorgalmazta az újabb kiadásokat; Botka nélkül Déry mára talán a teljesen elfeledett, vagy inkább az irodalmi emlékezetből kitörölt írók közé tartozna. Ennek már nem is kézzelfogható, hanem csak két karban tartható bizonyítéka a Déry Archívum sorozat, amelyben tíz év alatt közel húsz kötet látott napvilágot: az első (Lia. Korai elbeszélések 1915-1920) 1996-ban jelent meg, a tizenhetedik pedig 2003-ban (Barátságos pesszimizmussal. Cikkek, művek, beszédek, interjúk 1965-1977). Botka Ferenc egyszemélyes sajtó alá rendezői vállalkozása kivételes és példaadó, s csak azért nem példa nélküli, mert Réz Pál a méreteiben is hasonló Kosztolányi-életmű-sorozattal alkotta meg a mintát. Az Archívum eddig megjelent tizenhét kötete után most itt az újabb, a levelezés. S míg a szépirodalmi életművön belül lehetnek átértékelések, az alapvetően dokumentum jellegű írások nincsenek ennek a „veszélynek" (szeszélynek) kitéve: a levelezés mindig időtálló. A levél nemegyszer szépirodalmi igénnyel megformált életrajzi forrás, olyan írásmű, amely - jellegénél fogva - mindig több szinten informál, elsődlegesen a levél tárgyáról, írójáról, címzettjéről, a köztük lévő viszonyról, ezen túl viszont a korról, melyben írták s olvasták. A levelek szeriális gyűjteménye pedig ezek változásáról is tájékoztat. Déry Tibor pedig sok levelet írt, és sokat kapott. A nagy levelezők vidéken élnek (Kazinczy Széphalmon, Babits Esztergomban, Ilia Mihály Szegeden), a fővárosi zsidó családba született Déry Tibor viszont sokat volt távol otthonától: gyerekkori betegségét külföldön kezelték, utána Svájcban tanult, majd egy erdélyi fatelepen dolgozott, 1920- ban pedig emigrációba vonult - s csak hét év múlva tért haza. Hagyatékban nyolcezer (!) darabra becsült levél maradt ránk, és ezt még kiegészítette a kutatás. Szám szerint, nagy106
