Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 11. szám - Miskolczi Miklós: Szabadka elvesztése (90 éve történt: 1918. november 13., este 7 óra)
nagymamájuk és egy a családnevük végéről még 1885-ben „elkallódott" és most „megtalált" v betű miatt 1920-tól szerb elemi iskolába kezdtek járni. (Tartozunk az igazságnak annyival, hogy ezt sohasem bánták meg.) Áruló templomok Govorite nasi jaziku hirdette minden villamoson, hivatalban sok sebtében firkantott tábla: beszéljétek a mi nyelvünket. Hirtelen minden hivatalos papírt, kérvényt szerb nyelven, ráadásul cirill betűkkel írva kellett benyújtani. Hír a Bácskai Hírlapban: „A katonai parancsnokság elrendelte, hogy a kereskedők, iparosok, mérnökök, szóval mindenki, akinek címtáblája van, kötelesek ciril betűs címtáblát kitenni. Emellett magyar címtábla is alkalmazható. Tegnaptól kezdve szerb katonák járják be az érdekelteket, akik közlik a rendeletet és közük, hogy nyolc nap alatt ki kell tenni az új felírású táblákat." Ehhez képest Szabadkán akkoriban összesen két címfestő volt és több száz üzlet, iparos, vagyis címtábla. A szerb katonák meg jöttek és nagy kedvvel büntettek, betörték a kirakatot, ha nem volt cirill betűs címtábla. Végül (a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban, ahol tudjuk, két államalkotó nemzet is latin betűt használt) dr. Stipán Matljevics polgármester kegyesen engedélyezte a latin betűket: „... mindazon egyének és cégek, akik a magyar felírást új felírással tartoznak kiegészíteni, jogosultak használni úgy a latin mint a cirill-)elírást, és éppen ezért, ha egyesek az itteni szerb parancsnokság részéről olyan felhívást kaptak, hogy a régi feliratok helyett szerb feliratokat használjanak, ez csakis akként értelmezendő, hogy akár latin, akár cirill-felírást alkalmazhatnak." Ha a november 13-i megszálláskor Tibold hadnagy az iránt érdeklődött, hogy lesz-e cenzúra, most megtudhatta. Január harmadikai hír az új hatalommal egyébként feltűnően lojális Bácskai Hírlapban: „Csak nyílt lapot lehet küldeni. Hogy a szerb cenzúrában előforduló nagy munka gyorsabban elvégezhető legyen a helyőrségi parancsnok elrendelte, hogy a mai naptól kezdve csakis nyílt levelezőlapokon lehet levelezni. Borítékba zárt levelek megsemmisíttetnek." Egy ideig a postán cenzúráztak, később ezt a feladatot is a katonaság vette át. A polgármesteri hivatal sem tarthatott semmiféle közvetlen kapcsolatot a „demarkációs vonalon túl székelő hatóságokkal". Minden Magyarországra küldendő hivatalos iratot előbb be kellett mutatni a belügyi népbiztosságon. Máskülönben hiába volt a két magyar nyelvű napilap, a Bács Megyei Napló és a Bácskai Hírlap tapintható lojalitása, 1919. január 17-én, illetve februárban mindkettőt betiltották. Január végére befejeződött a magyar korona felülbélyegzése. Ettől kezdve ez lett az Sz.-H.-Sz. Királysághoz csatolt Bácskában a hivatalos fizetőeszköz. A híresen gazdag szabadkai piacon olyan áruhiány keletkezett - és következményeként olyan árdrágítás folyt, amit már nem lehetett követni. Maximálták az árakat, de csak a maximált ár húsz-negyvenszereséért lehetett például gyufát, vajat vagy zsírszódát kapni. A gyertya igazi valuta lett, mert olykor 30 órára is megszűnt a villanyszolgáltatás. A háború alatt a környező falvakból mintegy 4-5 ezren költöztek be a nagyobb biztonságot nyújtó városba. Őket egyik napról a másikra egyszerűen kizsuppolták. Jeles forrásunk (A. Sajti Enikő) idézi a város persze akkorra már leváltott magyar rendőrfőkapitányát, aki szerint Szabadkán fokozódó és fékevesztett terror uralkodik. „A Sokol egyesületnek szabadkai szláv elemekből összeverődött tagjai katonai támogatással tüntető felvonulásokat rendeznek, s ilyen tüntetések alkalmával 'vesszenek a magyarok' kiáltások mellett a magyar kereskedők kirakatait beverik... A Kossuth utcát elnevezték Sándor régens utcának... a város képe külsőleg visszatükrözi a balkáni megszállók hű képmását, mindenütt piszok, rendetlenség. Szabadka mai külső képe inkább emlékeztet Üszkübre (Skopje), mint egy szépen fejlődésnek indult magyar vidéki városra." 47
