Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 11. szám - Miskolczi Miklós: Szabadka elvesztése (90 éve történt: 1918. november 13., este 7 óra)
4. A népgyűlés, hogy a maga részéről is elősegítse az összes szerbek, horvátok és szlovének együttes államának létesítését, két tagot választ, Jásó Tomicsot (Újvidék) és Bláskó Ráicsot (Szabadka), akik a szerb kormánynak... rendelkezésére fognak állni." (Szabadkán később évtizedekig tartotta magát egy romantikus pletyka. Eszerint Ráics plébános a szabadkai vasútállomáson az éj leple alatt felszállt a Párizsba tartó szerb békedelegáció vonatára. Feladata szerint igazolnia kellett a konferencián, hogy Szabadka népe, egy szív, egy lélek, Szerbiához akar tartozni.) II. „Bánság, Bácska és Baranya a mai napon, 1918. évi november 25-én Újvidéken tartott népgyűlésen, az antant balkáni hadserege által vonandó határok közt, és a népek magasztos önrendelkezési joga alapján elszakadtnak nyilvánítják magukat Magyarországtól úgy államjogi, mint politikai és gazdasági tekintetben..." Sötét hétköznapok Suboticán A határozat végrehajtását irányító Narodna Uprava (népi kormány) azonnal átvette a közhatalmat, a közigazgatás és a rendfenntartás feladatait. Feledve, hogy a belgrádi kon- vent szövegében csak ideiglenes megszállásról volt szó, és amelyben a közigazgatás joga a magyar hatóságokat illette - volna. Intézkedéseikkel félreérthetetlenül demonstrálták, hogy tartós itt-tartózkodásra készülnek. Lássunk néhány példát, mit kellett hirtelen tudomásul vennie Szabadka fele arányban magyar lakosságának. November 20-án megalakult az új szláv városi tanács. December legelején leváltották a köztisztviselőket. Helyükre megbízható, szláv származásúakat ültettek. A közalkalmazotti pályák általában és hirtelen „eldugultak" a magyar származásúak előtt. 1919. január 2-án a Bácskai Hírlap közli, hogy dr. Matljevics, a város új főispán-polgármestere új tisztviselőket nevezett ki az adóhivatalba. Is. A nevek: Szkenderovics, Letovácz, Lasztovics, Szkenderovits, Agatics. Vertikálisan, fölülről lefelé, a legkisebb pozícióig, minden lehetséges városi státusból elűzték a magyarokat. így történt, hogy apám, akinek korábban jó esélye volt, hogy a MÁV szabadkai üzletigazgatóságán díj nélküli gyakornok legyen, pusztán a neve miatt elvesztette ezt a lehetőséget, és az akkoriban magasnak számító 4 polgári iskolai végzettségével, jobb híján, kereskedőinasnak állt. Betiltottak a magyarsághoz való tartozást kinyilvánító minden összejövetelt. Jellemző történet, amelyben szabadkai magyar zárdista lányok elhatározzák, hogy megünneplik 1919. március 15-ét. Egyik osztálytársukat azonban nem merik beavatni a tervbe. Csak azért titkolódznak előtte, mert a lány nővére feleségül ment egy Leskovác nevű férfihoz, akinek az apja, bár a háborúban még magyar tiszt volt, most szerb nemzetiségűnek vallotta magát. „Az ember lépten-nyomon találkozott szláv születésű emberekkel, akikben feltámadt a szláv vér és átléptek a Szerb-Horvát-Szlovén hadseregbe" - írja naplójában az akkor 17 éves Zimmer Sárika. A szláv származású tanulók rendszeresen feljelentették a magyar nemzetiségű tanárokat. Szalay történelemtanárt óra közben, a diákok előtt tartóztatták le és vitték el a detektívek. Később a lányok delegációt menesztettek a szerb városparancsnokhoz, aki másnap elengedte a tanerőt. A mesterségesen szított ellentét végül úgy oldódott meg, hogy a szláv nemzetiségű lányok szerb iskolába mentek. Kitalálták (1920-ban) az ún. névelemzést. Ez alighanem a város nemzetiségi összetételének megváltoztatását célozta. Azt a gyereket, akinek magának, édesanyjának, esetleg akár csak egyik nagyszülőjének szláv hangzású családneve volt, avagy Horváthnak, netán Rácznak hívtak, kötelezően szerb tanítási nyelvű iskolába parancsolták. így történhetett, hogy anyai nagybátyáim, akik otthon kizárólag magyar szót hallottak, Budanovics nevű 46
