Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 11. szám - Bencze Erika: Magyarország fölfedezése (esszénovella)

Nem azért - ezt még megbocsátotta volna —, mert nem magyar állampolgár, hanem mert tíz nap volt még a hatvanötödik születésnapjáig. Jebi ga (baszd meg!), mondja erre a szerb... Sohasem jutna eszébe ezért büntetést kiszabni. A nyáron meg a fiamnak vettem gyerekjegyet, mert pontosan az utazásunk napján töltötte be a hatodik életévét. Később utaztam a szerb vasutakon. Mondom a gyerek életkorát és kérem a jegyet. Ránéz a jegyeladó. Tudod mit, mondja nekem, pedig nem ismer, és biztos, hogy érződik a beszédemen, hogy nem vagyok szerb: öt és fél éves a gyerek...

Azt mondja nekünk pesti bátyám - pedig nagyon rendes ember, tanult, művelt és nagyon szeretetre méltó -, jó, hogy nem kaptuk meg a kettős állampolgárságot. Mert összeomlott volna a magyarországi szociális rendszer, a nyugdíj és az egészségügy... Mert ha mindenki áttelepül a magyar állam terhére... Műveltség ide, műveltség oda: az egzisztenciális félelem nagy úr, s jól kihasználták ezt, akiknek ki kellett használniuk...

Kedves bátyám! Ma a Vajdaságban kevesebb magyar él, mint egy nagyobb pesti kerületben. Ha mindannyian átmennénk, akkor sem omlana össze az a bizonyos rendszer. Aztán az itteni emberek többsége sem egzisztencia nélküli. S ahogy számolgatom... Az itteni átlagnyugdíj nem sokkal kevesebb az ottaninál. Vagy nem is kevesebb. S a többiek? Aki ott vállal munkát, ott (is) adózik... Elvégre munkahelyeket végzettség és alkalmasság alapján nyernek el emberek, s nem a születési hely és a származás révén. Vagy ha igen, az diszkrimináció és hétköznapi fasizmus.

Kedves bátyám! Én például nem megyek. Nem viszem a fiamat sem. Amíg egyetlen magyar iskolai tagozat is működik a Vajdaságban, s amíg a szerbiai vasutakon egyetlen szerb kalauz is szépen szól a fiamhoz, addig nem.40