Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - Ócsai Éva: Arányok és túlzások könyve (Térey János: Ultra – új versek, 2002–2006)
ra zenei jelzésekkel van ellátva: a gyors tételben, amely a marhavagonokra is utal, a leírás is mozgalmas, felgyorsul. A kötet verseiben a zeneiség a gyakori alliteráció és a rímek mellett verszenei formákként is megnyilvánul: gyakori a szonett, előfordul például az alkaioszi versszak (A gyermek), a stanza (Árvízi stanzák), a sestina (Parklife), a jambikus lejtésű sorok, a blank verse (Milton tükrei). A versforma és a hangzás mellett a forma és a vizualitás is hozzájárul a versek jelentéséhez. A Sagrada Família című vers a sorokon belüli egyszeri vagy többszöri sortörésekkel emlékeztet arra, ahogyan a katalán bazilika szerkezete is megtöri a teret. A tipográfiának a Priusz című versben is többletjelentése van, hiszen a vers strófánként egy-egy sorral rövidebb lesz, így a kezdeti nyolc sorból a nyolcadik versszakban már csak egy marad. A vers beszélője, a munkás, aki metaforikus nyelven, helyettesítéseken keresztül mondja el tömören vallatásának és megkínzásának történetét, míg végül tudás és mondanivaló hiányában elhallgat, és elfogynak szavai a vers felépítéséből következően is, a tartalom és a forma összjátékaként. Visszatérő nyelvi megoldás a kötetben, hogy a konkrét megnevezés helyett metaforák írják körbe vagy utalások jelölik a félig kimondott vagy meghatározatlan jelenségeket. A Vidéki Róma című ciklusban, amely több erotikus és szerelmes verset is tartalmaz, a Friendly Fire című vers azért sem a cím szó szerinti fordításaként leírható „Barátságos Tűz" címet kapta, mert az angol kifejezés többletjelentését nem lehetne érteni a szerelemről szóló versben, amely a háborús retorikát alkalmazó szerelmi költészet hagyományához kapcsolódik. A „friendly fire" ugyanis az amerikai hadseregben a szövetséges vagy baráti katonai erőktől tévedésből vagy véletlenül kapott lövéseket jelenti, így a cím jelentése tágabb kontextusba helyezi a verset. A szintén talányos című ironikus óda, a Terramoto a tömegben (össztáncban, megapartin, olimpián, hadseregben) együtt és ugyanúgy cselekvő, egyéni akaratáról lemondó, vagy attól megfosztott embert szólítja meg, a portugál nyelvű cím és egy szövegbeli utalás pedig a tömeg együttmozgásának a lehetséges következményére, egy átvitt értelmű földrengésre irányítja a figyelmet: a terramoto az 1755-ben bekövetkezett lisszaboni földrengésre utal. A Parklife című sestina, amelynek könnyűzenei intertextusa a brit Blur együttes azonos című dala és videoklipje, az angol eredetihez hasonlóan társadalmi rétegekből kiemelt, allegorikus alakok (a Bankár, a Szingli és a Gondnok) életmódjára villant rá a szexualitás, a nárcisztikus önszerelem bemutatásával az álmok és az ösztönök mitikus helyszínévé váló mélygarázsban. A társadalombíráló, ironikus hang többször visszatér a szerteágazó témájú, de a kor társadalmi és kulturális viszonyait jól jellemző, igényesen kidolgozott versekben. A felvetett kérdések közt olyan szokatlan verstémák szerepelnek, mint az értéktelen, és mégis sokak által hallgatott zenei giccs (Popzene), az emberek viszonyulása a 2006-os árvízhez (Árvízi stanzák), az orvosi rendelő és az orvosi ellátás (Ez egy SZTK), egy találkozás, amikor az allegorikus Jó bölcsen kioktatja az ország elnökét (Találkozás az elnökkel), egy autoriter tanárnő míves episztolája a színházba látogató tanítványainak („Igen, hiszünk a tündérekben!"), a verekedéssé fajuló mohácsi busójárás (Tél vége Mohácson), vagy két összetalálkozó násznép: „Jelöltjüket az Úr elé kísérték, / S megmérik véletlen szomszédjaik / Ruháját, autóját és brossait. // Versenyben vannak, mint két konkurens párt; / Milyen pikáns, hogy egy a templomuk..." (Két násznép elvegyül, 101.) A tematikus sokszínűség mellett több vers konkrét helyszíneket jelöl meg (az ókori Róma, a 20-21. századi Spanyolország /Barcelona/, Portugália /Lisszabon, Estoril/, Budapest /Zugló, Angyalföld, Lipótváros, Nagykörút, Aquincum/, Mohács, Földvár, Debrecen, a költő szülővárosa), amelyek többnyire ürügyként szolgálnak, hogy a térhez és az időhöz kapcsolódó egyedi látvány vagy esemény általános és jellegzetes 100