Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - Ócsai Éva: Arányok és túlzások könyve (Térey János: Ultra – új versek, 2002–2006)
Ocsai Eva Arányok és túlzások könyve (Térey János: Ultra - új versek, 2002-2006) 2006-ban megjelent Térey János verseinek újabb gyűjteményes kötete, amely közel öt év verseinek az összeállítása. Ez idő alatt megjelent verses drámája, a Nibelung-lakópark trilógiája, amelyet a Krétakör Színház színpadra állított, emellett Térey János 2005-ben librettót is készített Harcos Bálinttal Mundruczó Kornél Johanna című operafilmjéhez. Az Ultra című új kötet az „új versek" alcímet viseli, és megegyezik a pontosan 100 évvel korábban, 1906-ban megjelent Ady-kötet címével. 2006-ban a Papp Andrással közösen írt Kazamaták című történelmi színdarabja is megjelent a Holmiban, amelyet az 1956-os forradalom 50. évfordulójára írtak. Az Ultra sokféle, és mégis egységességet mutató versei között találhatók olyanok, amelyek tematikusán vagy formailag kapcsolódnak ezekhez az írásaihoz. A kötetben több olyan vers is előfordul, amelyben egy vagy több lírai én szólal meg szerepeket megformálva, emellett a zenei szerkezetek és formák alkalmazása is meghatározza a versek ritmikusságát, valamint változatos és választékos retorikai, stilisztikai és poétikai eszköztárat vonultat fel, hogy a jelenkori társadalomban élő egyének élethelyzeteit plasztikusan ábrázolja társadalmi és történelmi vonatkozásban is. Az öt ciklusból álló kötet címe, az „ultra" fogalma az ULTRA-AQUINCUM második cikluscímben, valamint a ciklust alkotó Hadrianus-Redivivus című versben fordul elő szó szerint: „Magasra nő a méltóságos ULTRA, / A túlzó élet táborhelye: Pest." (54.) A megszemélyesített fogalom így nemcsak a túlzást, a szélsőségességet és a mértéken túli jelenségeket helyettesíti itt, hanem a mindezt megtestesítő, 20. és 21. századi Pestet is, amelyet az ismét megelevenedő Hadrianus, a vers beszélője egy 1900 évvel korábbi, aranykornak tekintett világ nézőpontjából értékel. A személyes múltjára is visszaemlékező császár sorai mögött finoman felsejlik az intézmények, a vallás, a mentalitás, a természet és a városkép gyökeres átalakulásáról formált véleménye a túlzásról, a hiányról, a veszteségről, mint amilyen „a túlzás / Mosópor a szökőkutak vizében" (45.) A személyes élet apró momentumainak és mozaikjainak szemléletes, életszerű megformálása a kötet legtöbb versében visszatér többféle társadalmi és történelmi nézőpontból, valamint az idősíkokhoz és az értékvesztéshez való viszonyulás is hangsúlyos, mint a Fagy című versben, a kötet első versében. A katonai barakk részleteire emlékező szonett, a Bróm nemcsak a tárgyak látványát idézi fel tárgyilagosan és érzékletesen, hanem az ízlelést és a hozzá fűződő érzelmeket is. Az enyészet és a hangulatokat, eseményeket felidéző visszaemlékezés a tárgya a temetőt, a templomromot és az üres kertet (A. B. F. R. A., „Fűből lett fa", Zártkert) bemutató verseknek, valamint a trafó lerombolásáról és a teherpályaudvar bomlásáról, a rozsdatemetőről szóló verseknek is (In memóriám, A Lipótvárosi Teher). Ez utóbbi vers helyszíne kiindulópontul szolgál az elmúlt évszázad némely történelmi eseményének a felvillantásához, mégpedig úgy, hogy a vers egy négytételes zenemű mintájá99
