Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 10. szám - Kántor Lajos: Golyószórásban (Szilágyi Domokos, közelből)

talp alatt harangvirág

kondul

utolsót,

fehér felhő

feketül,

játszik

koporsót

Bár micsoda játék, micsoda jövőkép ez?

Hasonló - szelídebb vagy durvább - motívumok végigkövethetek a költői pálya egészén. Valahol a Golyószórásban közelében, Magamnak cím alatt olvassuk:

Atkoztál és pörlekedtél, mert magad elől menekültél, s kerested: ki hibás a bűnért, amelyet - hányszor! - elkövettél.

S most itt fájsz, másként nem tehetsz, mert szeretetlen is szeretsz, s mert késő, mindent elkövetsz, és mert nem szabad: nem feledsz.

És jött végül a Circumdederunt (amelynek „példa nélkül álló retorikai koncentráltságát" a Magyar Nagylexikon kiegészítő sorozata, a Művek Lexikona első kötete méltóképpen hirdeti, 2008-ban); az utolsó szakasz szerint így:

Körülvettenek engem a világ dolgai, és nincs erő közülük kiszabadítani.

Talán nem is akarnám. Tán így rendjénvaló.

Halál elől ne meneküljön, az ki meghaló.

Fölösleges legendásítani ezt a halált, bármelyik oldalról. Korszakos lírába emelve - minden tapasztalat, minden fájdalom, árulás vagy önárulás, átkozódás, szeretet és nemfeledés: maga az élet. Élet a XX. század közepén, Európának ezen a golyók szaggatta terepén.

69