Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 10. szám - Kántor Lajos: Golyószórásban (Szilágyi Domokos, közelből)
megmaradáshitét, a nemzet leghívebb önismeretét és nemes eszményeit századokon át a magyar irodalom öntötte formába. Irodalmunk temploma szentélyekből, szent szavakból épült, és abból az áthagyományozódott tudásból és tapasztalatból, hogy a művekben megvallott eszmény és a költő élete tökéletesen egybevág." Nos, Szilágyi Domokos lírája - leszámítva a hangpróbák időszakát - egészében vitatkozik a szentségek, bármilyen szentségek fetisizálásával. A legélesebben, a legkegyetlenebbül, adysan, a Magyarok című, 1974 nyarán Kolozsvárt írt versében. (Néhány sor innen, emlékeztetőül: „s hogy aszongya: »hajh, azelőtt«"; „cigány egy nép, nem tesz, csak jajgat, / hogy ez s az eladta magát, / és az s ez elfogja előbb- / utóbb."). De a „művelt", modem - nyugati - világ sem sokkal jobb, tessék csak újraolvasni például a Haláltánc-szvitet vagy a Kényszerleszállást Vagyis nem arról van szó, hogy „Nem vagyunk oly gazdagok, sem nagy nép nem vagyunk" - ahogy Pécsi Györgyi érvel, és ezért kell megtalálnunk „az esendőséghez társuló fogalmainkat is", hogy aztán érvényesen tudjunk beszélni „a mi erősen szennyezett környezetünkben". Valószínűleg inkább azt mondhatjuk, hogy ez a valóban erősen szennyezett környezet megjelenési formáiban más (részben más), mint a korábbiak voltak - és ezt kell minél teljesebben, minél mélyebben megismernünk. Például abban a „golyószórásban", amelyet Szilágyi Domokos élt meg, és amellyel szemben védtelennek bizonyult a test, sőt - bizonyos években - a jellem is, bár ezért bizonyára (önmagának) keményen megfizetett. Versben tanúskodik erről, nem kímélve magát (idézetek összeválogatásával tévéfilmben is próbálkoztak már) - az 1956 után vele történtek közvetlen (prózai) megvallását azonban nehezebb felkutatni. Adalékaink néhány ponton árnyalhatnak azon a képen, ami Pécsi Györgyi Forrás-beli tanulmánya alapján rögzülhetne az olvasóban. Milyen ember volt Szilágyi Domokos? Hétköznapjairól, tanulóéveiről (főképpen a középiskolaiakról), anyagi gondjairól, írói pályája alakulásáról, családi életéről, betegségeiről számolnak be azok a levelek, amelyeket Szisz (a családban: Domi) hűséges gyakorisággal küldött haza szüleinek és testvéreinek, negyed századon át. Komáromban élő pszichológus öccse, Szilágyi Kálmán közel 300 levélből álló gépiratgyűjteményt bocsátott rendelkezésemre a 2008. júniusi budapesti könyvnapokon, kommentárjaival, emlékeivel kiegészítve; ez a gazdag dokumentumanyag, akár e családi koncentrációban, akár kiegészítve (és tekintélyes könyvvé duzzasztva) a barátoknak küldött sok-sok levéllel - amiből újabb mutatványt válogattunk A költő (régi és új) életei 2008-as kötetében -, kiadásra vár. Addig is tallózzunk egy keveset belőlük, annak jellemzéséül, hogy milyen volt a fiatal Szisz „belügyi helyzete", amiről például tizenöt évesen keserű humorral számol be, Szatmárnémetiből: Hivatalos másolat az 1953. november 15-én vasárnap du. 4 h 12' 33" -4 h 60' 12" időpontok között kelt hivatalos átiratról Sz. Domingo állam kormányától Sz. Karujfalvia állam és csatlós autonóm kötelék-államai kormánya számára. [Sz. D. apjának nevére, Szilágyi Károlyra történő utalás a Karujfalvia.] Copia copirandum: Kedves Szüleim és Testvéreim! A f. hó 18-án kelt csomagot, mint az azelőttit (a fogkefetartósat) és az azutánit (a kenyereset) megkaptam. Társadalmi és gazdasági, vmint politikai helyzet: Mint M.F.L. [Magyar Fiúlíceum] IX./A osztályának első és egyben él-tanulója, remélem, nem szolgáltattam okot tanulmányi előmenetel szempontjából haragra. ígérem, hogy ezt a vonalat tartani fogom az utolsó csöpp vérig. Remélem, hogy a MFL kormányzóságának hivatalos jegyzékét megkapták a főnt említett államok kormányai: Gazdasági helyzet: tandíjam 0,000.000 lej. A tandíj megállapításánál közrejátszottak a következő okok: 64
