Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 10. szám - Kántor Lajos: Golyószórásban (Szilágyi Domokos, közelből)
a) származás b) tavaly év végi bizonyítvány c) tavalyi magaviselet d) közép- és főiskolás csatlósállamok száma e) évi jövedelem f) vagyoni helyzet Pionírinstruktor vagyok, mint már írtam, melynek örömei közül, azt hiszem, elég megemlíteni a múlt vasárnapi 8 órás szemináriumot. Szombaton megnéztem a „Hamletét" az egyik osztálytársállam kormányától felvett 3 lei kölcsön segítségével, 0%-s kamatra. Kulturális helyzet: tanulok olaszul. Eddig vettem a névelőt (dell'articolo), a főnevet (il sostantivo), főnévragozást (declinazione), gyűjtőfőneveket, a bírni (németül haben = avere) segédigét, a lenni segédigét (sein-essere) ragozása jelen, múlt és jövőidőben, vmint a gyűjtőfőnevek ragozását. Nagyon szép, dallamos nyelv az olasz, nagyon könnyű és kifejező. Belügyi helyzet: nagyon megörültem a csomagoknak, nagyon alkalmas időpontban érkeztek. A kenyérnek nagyon örülök, mert amit itt adnak, elég vacak. Sokszor adnak puliszkát, amit 65 % korpából és 45 % lisztből főznek. Sokszor adnak karalábét, káposztát (reggel: tea, délben: káposzta hús nélkül, este szintén káposzta - ilyen is volt 3 hétig minden nap). Változatosság kedvéért káposztáskocka (ma délben is). Egy későbbi, még ugyancsak szatmári levélben (1955 januárjában) a kapott csomag (szalonna, sütemény) megköszönése után előadja „nagy kérését" - „tulajdonképpen nem is olyan nagy", teszi hozzá könyökvédőket kér húgától. A tevékenységi beszámolóban pedig szó van fizika köri előadásáról (Az anyag), előkészületéről az irodalmi körre, Vörösmarty halálának centenáriumán, csillagászattanról, Byron Don Jüanjáról, egy elküldendő Eminescu-kötetről, valamint az IMSZ (Ifjúmunkás Szövetség)-gyűlésről. Szilágyi Kálmán e korszakbeli Domi-leveleket kommentálva írja: „Az etikettet már ekkor, kamaszkorában alárendelte saját etikájának. Az Erdélyben általánosan »kötelező«, hölgyeknek kijáró kézcsókot, édesanyánk megbotránkozására, megtagadta. Egyébként nagyon udvarias, szerény, és ha kellett, alázatos, tisztelettudó volt. Az iskola és a bentlakás minden művelődési, ismeretterjesztő tevékenységében részt vett. A leánylíceummal közösen tartott »elvtársi összejöveteleken« ő volt a konferanszié, a »hoppmester«. Kilenc- és főleg tizedikes korában magyarórákat tartott nyolcadikosoknak." Szigligeti Csikósának iskolai előadásában a főbírót alakította, osztályfőnöke szerint egyenes tartása és szép, bár halk beszéde hatásos volt. A hétvégeken eljárt a református templomba. „Az otthonról hozott puritán, vallásos nevelés ekkor még meghatározta világnézetét, életszemléletét." Szülei azt szerették volna, hogy Domi az orvosi egyetemet vagy a teológiát válassza. „Végül úgy is indult útra, hogy Marosvásárhelyre utazik felvételizni az orvosi egyetemre, de útját megszakította Kolozsvárott, ahol az Utunk irodalmi hetilap megjelentette néhány versét, és így aztán ott ragadt felvételi vizsgát tenni a Bolyai Tudományegyetem magyar irodalom és nyelv szakára." A kolozsvári, majd a bukaresti - és a nagyobbrészt kórházi kezelések miatt vállalt marosvásárhelyi - idejéhez kapcsolódó eseményekről kell részletesebben szólni, az „átláthatatlan" valamelyest átláthatóbbá tétele érdekében - a levelek, illetve újabban hozzáférhetővé vált emlékezések alapján. A kulcs-pillanat egyértelműen 1956 októbere, Szisz ekkor a Bolyai másodéves diákja. Az 1956. november 16-án szüleinek és testvéreinek küldött részletes beszámoló az egyetemen, illetve Kolozsvárt történtekről cenzurális okokból nem kerülhetett be A költő életei első, 1986-os kiadásába, a Ki vagy Te, Szilágyi Domokos? kötetben idéztem belőle a legfontosabbakat (Bp., 1996) - Szilágyi Kálmán innen idézi, megjegyezve, hogy „az 1956-os levelek egy része hiányzik a családi levelesládából". Azoknak a napoknak-he- teknek a rekonstruálása a Szilágyi Domokos-életrajzban továbbra is hiányos. „Az utóbbi két 65
