Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 10. szám - Kántor Lajos: Golyószórásban (Szilágyi Domokos, közelből)
póráz a leiken (mely istenségtől beleverten ?), szoros a szíj, rövid a póráz - golyók, golyók, sűrű a szórás; úgy látszik, ily kötést kötöttem, két part között, én, kikötötten. Ha a Golyószórásban-nak köze van Illyés Bevezetődéhez a Kézfogásokból, csak mint ellenvers jöhetne szóba. Nem tudjuk (eddig legalábbis), hogy mikor keletkezett. Szilágyi Domokos életében - vagyis 1976-ig - kötetben nem jelent meg, a Nagy Mária által összeállított, Csiki László gondozta „hátrahagyott versek" közt, a Tengerparti lakodalomban (1978) nem található, ugyanabban az évben, a Dávid Gyula szerkesztette „összegyűjtött versek", a Kényszerleszállás viszont az 1956 és 1976 közé helyezett „kiadatlan versek" elején, negyedikként közli. (Annak idején, a kötet bevezető tanulmányában, A költő játékaiban nem figyeltem föl rá.) Mielőtt megpróbálnánk mai (2008-as) ismereteink szerint értelmezni az állítólag 1963 és 1965 közt írt Szilágyi-verset (a 2006-os, budapesti „összegyűjtött"-ben a csak névrokon Szilágyi Zsófia Júlia helyezte el a „Versek 1963-65" fejezetben) - érdemes idéznünk Csiki Lászlónak a Tengerparti lakodalomhoz írt utóhangjából: „Halála bizonyosságával sem tudom: gép volt-e avagy szent? Talán egy nem-létező istentől beprogramozott szerkezet. Megfoghatatlan, azaz teljes és zárt volt. Azt hittem, ismerem, s most sem tudom az ellentéteivel pontosabban, mint általánosságokban megfogalmazni: Szilágyi Domokos volt rajtunk a seb, melynek kapuján a mindenséggel kerültünk lázító kapcsolatba, vérünk elvesztése árán." És még egy fontos mondat Csiki értelmezéskísérletéből: „Sokakat - akik szerették is - megfélemlített és felháborított szelíd lénye, talán éppen azzal, hogy abba a minden-egészbe tartozott, mely mégsem más világ, hanem ugyanez, számunkra mégis érthetetlen: elérhetetlen - és tőle függünk, általa, kénye-kedve szerint érthetjük talán..." Azt gondolom, innen lehet folytatni, továbbgondolni - kiegészíteni vagy (részben) helyesbíteni - Pécsi Györgyi már-már önkínzó, kétségtelenül igényes tanulmányának kérdésfelvetését (Az értelmezés zavara. Forrás, 2008. 6. sz.), Szilágyi Domokos „átláthatat- lannak" nevezett költészetét ismételten megpróbálni átlátni, legalábbis újabb adatokkal, összefüggésekkel magyarázni. Nyilvánvalóan arról az új helyzetről van szó, amikor már napvilágra kerültek bizonyos titkosszolgálati iratok: nem csupán egy bizonyos, 1956. december 26-án felvett kihallgatási jegyzőkönyv, amely Szilágyi Domokost az „ellenforradalommal" szolidarizáló bolyais diákként bélyegzi meg, majd az ő szekus kihallgatásáról szóló 1957. május 18-i följegyzés, hanem a Szilágyival azonosítható Balogh Francisc jelentései is. Az ötvenes évek végéről és az 1963 és 1965 közötti időszakból különböző megfigyeltek dossziéiban található iratok valóban felkavarták az irodalmi közvéleményt - érthetően Pécsi Györgyit is mint Sz. D. költészetének tisztelőjét -, és ezek a hullámok nem múltak, nem múlhattak el. De én is azt gondolom, amit Pécsi Györgyi Forrás-beli tanulmányában így összegez: „Szilágyi Domokos teljes jelenléte - költészete és életének tisztázatlan, s valamennyi részletében immáron örökre tisztázhatatlan pontjaival, legendájával és legendafoszlatá- sával együtt - szimbolikusan megjeleníti a kort." Biztosan állíthatjuk, hogy ez így van, tehát a kort kell megidéznünk. A részletekről, az okokról, nem utolsósorban pedig Pécsi Györgyi elkeseredett irodalomtörténeti általánosításáról pedig vitatkozni lehet, sőt úgy vélem, vitatkozni kötelességünk. Pécsi Györgyi korszakhatárról beszél a Szilágyi Domokos személyét ért leleplezések kapcsán, „tisztázatlan és tisztátalan múltképzetünk" revízióját tartja időszerűnek. Ami eddig volt, azt szinte romantikusan jellemzi: „A Mohács óta puszta létéért küszködő magyarság 63
