Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 9. szám - Rigó Róbert: A zsidó vagyon sorsa Kecskeméten (1944-1949)
Az EJK által kezelt ingóságok egy része a városi múzeumba került. Dr. Bálint Alajos megbízott múzeumigazgató 1947-ben megjegyezte, hogy annak ellenére, hogy a múzeum javait igyekeztek megmenteni, a front átvonulásakor 95%-uk elpusztult. A múzeumnak egyetlen bútora sem maradt, és a híres szakkönyvtára is megsemmisült. Az EJK-tól kértek bútorokat a működéshez, de egyéb ingóságokat is átadtak letétbe a múzeumnak: 51 festményt, 43 gyertyatartót, óntányérokat, képkereteket, összesen 160 tételt 1947-ben. A múzeumigazgató 1949-ben kifejtette, hogy „nincsen az országnak egyetlen múzeuma sem, amelyet ennyire tönkretettek volna, nincsen sehol hasonló eset, hogy nemcsak a kiállítási tárgyak semmisültek meg, de a bútorzatból sem maradt egyetlen darab sem". A múzeum épületében 1946 júniusáig szovjet katonák voltak, ezért kérte az ingóságok után fizetendő bérleti díj elengedését.163 Befejezés Összességében megállapíthatjuk, hogy Magyarországon nagymértékű szociális feszültségek voltak a polgári forradalomtól kezdődően a második világháború időszakáig. Kevesek kezén óriási vagyonok halmozódtak fel, míg a másik oldalon tömegek éltek alacsony bérből és nagyon kiszolgáltatottan. A középrétegek azonban a Monarchia gazdasági fellendülésének köszönhetően erősödtek és szélesedtek, ez jelentős részben le tudta vezetni a felhalmozódó szociális feszültségeket. Az első világháborút követő szociális mozgalmak mögött nem volt igazi tömegbázis. A háború tragikus befejezése és Trianon elterelte a társadalmi feszültségekről a figyelmet. A két világháború között, a 20-as években, történtek jelentősebb kísérletek a szociális feszültségek csökkentésére (földosztás, szociálpolitikai intézkedések), de ezek messze elmaradtak a szegény tömegek által kívánt mértéktől. Elsősorban a húszas évek gazdasági fellendülésének köszönhetően ismét megindult a középrétegek erősödése, a parasztság nagy többletmunka árán erősödni tudott, ezt a folyamatot vetette vissza a nagy gazdasági világválság. A 30-as évek második felében ismét elindult a gazdasági fellendülés, de a politikai elit egyre erősebben gúzsba kötötte magát a trianoni traumával és a revízióval, az országot pedig gazdaságilag is egyre inkább Németországhoz. A szociális feszültségek megoldásának igényével egy lassan modernizálódó közép- kelet-európai országban is különböző, egyre jelentősebb társadalmi csoportok sorakoztak fel: a szakszervezetek, a szociáldemokraták, a népi írók és a nemzetiszocialisták nagyon különböző irányultságú politikai, illetve szociális törekvésekkel. Nem véletlen, hogy a népi írók egy része baloldali, más része nemzetiszocialista volt vagy lett. A szociális feszültségek megoldására két elképzelés született Magyarországon 1938 és 1950 között: egy nemzetiszocialista és egy szovjet típusú szocialista út. A háborús megpróbáltatások, az erősödő német befolyás, a szélsőjobboldal erősödő ideológiai nyomása oda vezetett, hogy az 1930-es évek végétől egyre erősödve a nemzetiszocialista ideológia adta a legegyszerűbb és a többségnek a legkényelmesebb megoldást. „Vegyük el a zsidók vagyonát!" Ez a politikai és földbirtokos elitnek is jól jött, mert nem az ő birtokaikat kellett kiosztani, a hivatalnokok és értelmiségiek gazdasági, kulturális pozíciókhoz juthattak, ráadásul a zsidók elég vagyonosak voltak. Sokan úgy vélekedtek: „majd csak jut mindenkinek belőle valami", így igen széles társadalmi hátteret lehetett az ügy számára biztosítani. Bibó István 163 BKMÖL, XXIV. 103. a. A Magyar Pénzügyigazgatóság Kecskeméti Kirendeltségének iratai, Általános iratok 70 300/3003.1949. 77
