Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 9. szám - Rigó Róbert: A zsidó vagyon sorsa Kecskeméten (1944-1949)
ezt a következőképpen fogalmazta meg: „A politikai antiszemitizmus elfogadásának és a tekintélyes hányadában zsidók kezén lévő kapitalizmus támogatásának ez a kettős politikája kezdettől fogva létrehozott egy olyan feszültséget, melyben a »zsidókérdés« és annak »megoldása« a zsidók gazdasági hatalmának a felszámolásával vált azonos kérdéssé, s mint ilyen, úgy jelent meg, mint az ország első számú szociális kérdése. A konzervatív-feudális kormányzat pedig, bár elvileg mindenféle társadalmi kérdés felvetésének ellene volt, mégis, ha már el nem kerülhette, könnyebben és szívesebben engedett ennek a zsidókra szorított problémafelvetésnek, mint az igazi szociális kérdés teljes szélességben való felvetésének."164 A szociális viszonyok átalakítására irányuló törekvések a magyar társadalom gazdagodó és egyre befolyásosabbá váló vallási-kulturális kisebbsége, a zsidók ellen irányultak. Az ő gyáraikat, ingó és ingatlan vagyonukat akarta megszerezni a magyar társadalom egy része. Ehhez a szélsőjobboldali, nemzetiszocialista ideológiát használták fel. A vagyonel- vétel és a kiszorítás fokozatosan és ütemezve történt. Először csak háttérbe szorították a zsidókat, majd korlátozták őket, ami a munkaerő drasztikus kizsákmányolásán át több százezer ember fizikai megsemmisítéséig vezetett. Óriási félresiklás volt ez erkölcsi értelemben is. Nem csupán azért, mert embereket öltek a vagyonukért és a vagyon megszerzésének ideológiai okaiért, hanem azért is, mert munka és teljesítmény nélkül lehetett javakhoz jutni. Ezt követően vonult át a front Magyarországon, ami szintén jelentős vagyoni átalakítással járt. Az élelmiszert, az állatokat a németek és a szovjetek is elvitték. A németek is és a szovjetek is a nagy és szépen bútorozott lakásokba költöztek be. A szovjet megszállás idején a szabad és irracionális rablás mindennapi gyakorlattá vált hónapon keresztül. A szociális viszonyok ezt követően is gyorsan változtak. A korábbi elitcsoportok: a gazdasági, a politikai, a katonai, a vallási és a kulturális elit tagjai az új berendezkedés fokozatos ellenségévé váltak. A legfontosabb ismét az lett, hogy vegyük el a régi elit tagjainak házát, földjét, ingóságait, üzemét, boltját, amit generációk alatt felhalmoztak, és költözzünk a házaikba, a bútoraik közé. Ezért internáltak, bebörtönöztek, meghurcoltak, menekülésre kényszerítettek több százezer embert. A zsidók közül sokan ismét áldozatokká váltak, mert többen, akik hazatértek és folytatni akarták gazdasági tevékenységüket, ennek a második hullámnak is áldozataivá váltak. Ellehetetlenítették gazdasági tevékenységüket, ezért inkább elhagyták az országot. Ez az időszak is óriási erkölcsi problémákat jelentett, ismét munka és valós teljesítmény nélkül lehetett vagyonhoz, előnyhöz, pozícióhoz jutni. Tehát helyi szinten is gyakran kompromittálódott a „demokratikusnak" hirdetett rendszerváltás. 164 Bibó: 12-13. o. 78
