Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - Orosz László: Fejcsóválás és főhajtás (Gyulai Pál és Milecz János; Emlékezés öt éve halott szerző tíz esztendeje megjelent könyvére)
„gyermekkori pajtása, iskolatársa és egyik legkedvesebb barátja volt" (79), Gyulainál is „egykori tanulótársa s legmeghittebb barátja" (175). Csak azt sikerült róla kiderítenem, hogy Kecskeméten halt meg 1864. május 25-én, 74 éves korában. (A római katolikus egyház halotti anyakönyve.) Kecskeméten sem a keresztelési anyakönyvben, sem a piarista gimnázium növendékei között nem szerepel a neve a kérdéses időben. Nem találtam levéltári adatot kecskeméti ügyvédi tevékenységéről sem. Lehet, hogy a pesti piarista gimnáziumban volt Katona iskolatársa, s előbb Pesten, később Kecskeméten élt. A Miletz és Gyulai előadása közötti eltérés oka az lehet, hogy Gyulai kiderítette: Elszánt a kérdéses időben, 1829-30-ban Pesten élt. De az sem kizárható, hogy Miletz változtatta meg kiadásakor az Arany Jánoshoz küldött szöveget, mivel időközben megtudta, hogy Elszánt Kecskemétre került, ott halt meg, így föltételezhető, hogy meglátogatta Katonát. A gyűrű visszautasítását azért hagyhatta el, mert bántónak érezte a költő emléke iránt is, családjával szemben is. Talán ebben is, a bitangkassza hiánya miatti pereskedés részletes és föltételezhetően egyoldalú ismertetésében is szerepe lehetett annak, amit Katona Sándortól hallott a család meg a városi vezetők közti „engesztelhetetlen ellenszenv"-ről. (I. m. 87.) Ki utasította vissza a költő végakaratából hozzá eljuttatott gyűrűt? Aligha Déryné, mint Váry István gondolta (Kecskeméti Lapok, 1925. nov. 14.). Az előkelő és gazdag leányok közül mondhatta valaki: „Van az elhunytnak elég testvére, akik jobban fogják azt használni." (Gyulai 170.) Végh Franciska, aki korábban kikosarazta? Csanádi Sámuel Katona József szerelme címmel írt hozzá való közeledéséről, de a gyűrűről nem. (Kecskeméti Lapok, 1882. júl. 23.) ígérte, hogy egy másik szerelméről majd máskor, erre azonban nem került sor. Miletz könyvét igen elmarasztalóan ismertette Váczy János. (Figyelő, 1988. 2., 81-96.) Nem vette észre, vagy nem vette figyelembe, hogy egy lábjegyzetben Gyulai hivatkozott Miletz kéziratára, ezért írhatta: „A mit Gyulai tanulmánya után régen tudunk: valóban rosszul esik ugyanazt olvasni rosszabbul leírva." (I. m. 82.) Fölfigyelt azonban Miletz könyvében Katona Kisfaludy Károly //Icájáról való bírálatának a közlésére, megállapítva, hogy Katona jobban értett a dramaturgiához, mint a korabeli kritikusok. Az Ilka bírálata Miletznek Aranyhoz eljuttatott, s tőle Gyulaihoz került kéziratában talán még nem volt benne. Gyulai figyelmét valószínűleg éppen Váczy János említett kritikája hívta föl erre, ugyanis művének csak második, 1907-ben megjelent kiadásában említette, lábjegyzetben most már Miletz 1886-ban megjelent könyvére hivatkozva (nevét ezúttal Milesznek írva). (164) Miletz könyvét természetesen nem lehet Gyulaiéhoz mérni. Azt azonban el lehetett volna várni a monográfustól, hogy kiadásra javasolja az általa bőségesen felhasznált kéziratot. Hasonlóan aknázta ki Gyulai Aranynak a Bánk bánhoz készített jegyzeteit, amelyeket szintén olvashatott jóval a megjelenésük előtt. Röviden érintettem ezt A Bánk bán értelmezéseinek története című könyvem 7. fejezetében. 83
