Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 2. szám - Balogh Tamás: „Egy reggel a postás levelet hozott” (Kosztolányi ifjúkori helykeresésének önellentmondásai)

ez a megnövekedett önérzet lesz majd - az irodalmi ízlések fokozatos távolodása mellett- a Négyesy-szemináriumon Babits Mihályból, Juhász Gyulából, Kosztolányi Dezsőből és Zalai Bélából álló baráti kör széthullásának oka. „Ismeretes, hogy már előbb milyen szereplési vágy emészti. A Bácskai Hírlap, a Szeged és Vidéke, a Virágfakadás alig győzi közölni írásait. Feltűnik az Egyetemi Lapoknál, a Magyar Szemlénél, a Politikai Hetiszemlénél, a Tűznél, szóval szinte minden számára megközelíthető fórumon jelentkezik."59 Még az Új Idők szerkesztőségétől kapott méltató, de mégiscsak elutasító válasszal is büszkélkedett Csáthnak 1904. november 17-én írott levelében - talán a rivalizálás jegyében: miként Csáthot az év elején Bródy Sándor, most őt dicsérte meg egy másik pesti lap -, később szó szerint idézett is belőle.60 November 20-án Babitsot kérte - bár Csáthot is kérhette volna -, hogy vegye meg neki az Új Idők azon számát, „melyben a verseimről kritika jött", holott már biztosan ismerte, és ugyanitt, a következő mondatban panaszkodott a Jövendő szócseréjére.61 A dicsekvő panaszkodás oka az irigykedéskeltő információközlés: két fővárosi lap is foglalkozik vele! Számára a jelenlét volt a fontos. Hogy milyen előjellel, szinte mellékes. Csak a neve forogjon, s váljon egyre ismertebbé. Fiatal költőként ez természetes. Egy évvel később pedig, amikor 1905 őszén visszairatkozott a pesti egyetemre, már „költőhöz méltó, látszólag céltalan életet él". Viszont célját addigra elérte, mert „azok, akik a betű iránt érdeklődnek, kezdenek figyelni rá. Megtanulják a nevét. Már pénzt is kap írásért."62 S nemcsak a nevét kezdték ekkor megismerni - jelentős részben éppen a Figyelő-beli közlésnek, s így voltaképpen Csáthnak és Osvátnak köszönhetően -, s a Fasti nemcsak az első jelentős fővárosi közlést jelentette számára, hanem első költő honoráriumát is ettől a laptól kapta. 1934-ben Az első pénz témájú körkérdésre ezt válaszolta: „Versért pénzt először 1905-ben kaptam, amikor a Figyelő, Osvát Ernő első folyóirata közölte Karácsony című versemet. Tíz koronát fizetett érte",63 s fél évvel később is majdnem ugyanazt mondta: „Az első tiszteletdíj, amit kaptam, a Figyelőtői, a Nyugat elődjétől, Fenyő Miksától jött. Tíz aranykorona volt."64 Hogy először miért Osvátot, másodszor miért Fenyőt (azaz nem Osvátot) nevezte meg, annak oka az volt, hogy a Figyelő gazdasági ügyeit - miképp később a Nyugatét is- Fenyő intézte.

Viszont érdemes hangsúlyozni: a Figyelőhöz is úgy került, mint a többi laphoz, mely elutasította korábban: egy fórumot látott benne, amely ráadásul az értékformáló Csáth véleménye szerint „a legmagasabb nívón áll az irodalmi folyóiratok között", Kosztolányinak ezért imponálhatott az itt megjelenés. Az is természetesnek tűnik, hogy az Adynak írott egyetlen ismert levelében, amelyben állítása szerint nem „egy megvert gimnazista romantikus és komikus pose-ával" akarja megköszönni a pofonokat, melyeket Adytól kapott a Négy fal között kötetről írott levágó kritikájában, a pofonok megköszönésén túl még azt is hozzátette: „Megköszönöm önnek azt a nemes egyszerűséget, amellyel bemutatott a magyar fórumon."65 A Figyelő tehát ekkor még nem volt annyira fontos számára - csak később, a visszaemlékezésben lett azzá.

59 Kiss Ferenc: A beérkezés küszöbén. Babits, Juhász és Kosztolányi ifjúkon barátsága. Bp., 1962.139.

60 KDL 55. és 874., ill. 65.

61 KDL 59.

62 Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső. Bp., 1990. 121. - Kiemelés tőlem: B. T.

63 Az első pénz (Körkérdés), Színházi Élet, 1934. dec. 23-29. K.: Hafner Zoltán: „Hiányzik az áhitat...". Válogatás Kosztolányi Dezső nyilatkozataiból 1926-1936. Üzenet, 2001. tavasz

64 Pán Imre: A vers és a csók. Színházi Élet, 1935. április 21-27. K.: Hafner: lm.

65 KDL 125.

73