Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 2. szám - Balogh Tamás: „Egy reggel a postás levelet hozott” (Kosztolányi ifjúkori helykeresésének önellentmondásai)

Irodalmi nyilvánosságot kereső életében a fordulat végül 1907 végén jött el, amikor a Budapesti Naplót 1906-ban otthagyó Vészi József örökébe lépett Kabos Ede is leköszönt a szerkesztői posztról: 1907. október 31-én Pályi Ede vette kézbe az irányítást, s ekkor többen - köztük Kosztolányi is - otthagyta a lapot. Erről két levélben is beszámolt: „a B. N. megszűnt, s ezzel a modem magyar litteraturának jó időre befütyültek" - írta Gedő Simonnak 1907 végén, majd a Kun Józsefnek ugyanekkor írott levelében már új célját is megnevezte: „Újságul mindössze annyit írhatok, hogy a B. N.-től végleg megváltam, és most kizárólag hetilapoknak szándékozom dolgozni. A Figyelő megindul."66 Osvát ekkor került ismét Kosztolányi látókörébe, az itt említett Figyelő pedig nem más, mint a régi lap tervezett új folyama, mely később a Nyugat nevet kapta. (A Nyugat első tizenöt száma a folytonosságot hirdetve „A »Figyelő« új folyama" alcímmel jelent meg.) Helykereső levelével nem is vár sokáig: a Nyugat első száma 1908. január 1-jén jelent meg, Kosztolányi pedig 1908. január 4-én - látva az új lapot, s benne Kaffka Margitnak a Négy fal közöltről írott dicsérő-feddő hangú kritikáját, kiváltképp annak megerősítő mondatait („Kellett nekünk ez a poéta. Akármit mondjanak, ő is kellett - és a költészetnek e legmaibb alakulásában, a forrongás »jelen pillanatában« éppen ő kellett."67), máris küldött egy verset Osvátnak; a vers minden bizonnyal a Boszorkányos este volt, amely a Nyugat 1908. március 1-jei számában jelent meg. Mind a kritika, mind a közlés bizalommal tölthette el Kosztolányit, hiszen nem sokkal később, 1908 nyarán-őszén - egy korábbi mellé - újabb két verset küldött Osvátnak, s kérte: „szíveskedjenek ezeket az ott levő Fehér temetéshez csatolni. Vidékről érkeztem, s unokaöcsém csak most mondta, hogy azért késik a vers, mert önök egyszerre többet akarnak tőlem közölni. Sietve teszek eleget kívánságuknak. Eddig azt hittem, hogy félreértések vagy más okok miatt nem jelent meg a küldött vers. Fájt volna, hogy azok, akiket én igen szeretek, engemet nem szeretnek."68 A levélből kiolvasható, hogy a szerkesztői elvárást, miszerint több verset kérnek tőle, nem közvetlenül vele közölték, nem neki mondták vagy írták meg, hanem egy közvetítő útján üzenték meg neki, s ez a közvetítő éppen az unokaöcs, Csáth Géza volt, aki jóval hamarabb és biztosabb meggyőződéssel csatlakozott a modern szellemű laphoz: Éjszakai esztétizálás című cikke már az első számban jött. Kosztolányi ezután pedig már közéleti szervezőként is csatlakozott a modernekhez: 1908 októberében arról számolt be Osvátnak, hogy az alakulófélben lévő Magyar írók Egyesületébe mely felkért tagok vállalták a jelölést, s melyek nem.69 Két hónap múlva, az év végén megjelent első cikke is a lapban (Swinburne, 1908. dec. 1.), majd ezt követően rendszeres szerzője (később főmunkatársa is) lett a Nyugatnak. A csatlakozás megtörtént - még ha Kosztolányi erről másképp is vélekedett.

Mégpedig Csáth közvetítésével. Mert a levél alapvetően cáfolja azt a téves megállapítást, mely szerint „a modem irodalom kibontakozását Csáth Géza nem követte oly szorosan és folyamatosan, mint a zene eseményeit. Benne élt a modernség áramban, de esztétikai, politikai ügyeiben főszerepet vállalni nem próbált."70 Annyira benne élt, hogy hamarabb felismerve a modernizmus jelentőségét, egyenesen ő irányította unokatestvérének kezdő lépéseit a (fővárosi) költővé válás útján. Nyilvánvaló, hogy ő hívta fel Bródy Sándor lapjára, a Jövendőre is Kosztolányi figyelmét, aki azonban csalódott Bródyban, s később megtagadta őt, sőt „apagyilkosságot" követett el, ebben az esetben szinte szó

66 KDL 137., ill. 135.

67 Frőlichné Kaffka Margit: Kosztolányi Dezső: Négy fal között. NY., 1908. jan. 1. 45-46.

68 KDL 158.

69 KDL 160.

70 Dér Zoltán: Utószó. In: Csáth Géza: Ismeretlen házban II., 658.

74