Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 7-8. szám - Acél Zsolt: Közösség és ítélet (Kísérlet a nemzeti identitás elbeszélésére Berzsenyi Dániel A magyarokhoz című ódája alapján)
előzményei után - az egyes államok értelmiségei elképzelik és megalkotják saját nemzeteiket. Hogy mit is jelent az, hogy magyar nemzet? Első, némileg pontatlan megközelítésben azt mondhatnánk, hogy a tárgyalt korszak értelmisége által megalkotott politikai közösség, amelyet a külső fenyegetés ellenében létrejövő21 ellenidentitás jellemez, és amely különösen is hatékonynak bizonyult a politikai érdekérvényesítés során. Vagyis a magyar - miként a többi modem európai nemzet - képzelt politikai közösség (imagined communityj:22 képzelt közösség, hiszen tagjai teljes egészében nem ismerik egymást, és mégis ugyanezen tagok valamiféle kölcsönös ismerősséget tételeznek fel, határolt és szuverén egészként határozzák meg magukat. A közösséget - hogy meg lehessen húzni a határait, és a szuverenitás lelki, politikai igényével léphessen fel - meg kell alkotni, ki kell találni, a létrejövő kollektív identitásnak szavakat, elbeszéléseket kell ajándékozni. Mindennek létrejötte értelmiségiek munkáján alapult, akik az új, szuverén23 nemzet kulturális emlékezetének történelmét, nyelvét, hermeneutikáját, különféle rituális tereit és mozdulatait hatékonyan kidolgozták.24 Mindez nem jelenti azt, hogy a magyar identitás vagy a magyar történelmi emlékezet puszta fikció25 lenne - amennyiben fikción a valóságra való vonatkozás hiányát értjük -, amely csak akadályozza a valóság megértését. A tizenkilencedik század első felének értelmiségei valódi identitást teremtettek: pusztán azt kell látnunk, és ezen gondolkodók önértésével szemben (!) azt kell hangsúlyoznunk, hogy a nemzeti identitás nem a természettől adott, mozdulatlan entitás, hanem az alakuló kultúra alkotása. A magyar felvilágosodás és reformkor nem egy létező identitást fedett föl, hanem egy újat alkotott meg26 - azonban ettől a felismeréstől a nemzet fogalma nem válik kisebb horderejűvé, kiiktatható múltbeli képződménnyé. így is, vagy talán éppen ezért jelent a mai ön- és világértés számára kihívást. A természettudományok elsőbbségigényével jellemezhető kora modem gondolkodás az egyetemes, feltétlen és örök szabályokat az (egzakt tudományeszmény szempontjából partikulárisnak, esetlegesnek tűnő) humán fogalmak fölé rendelte; megvonta az igazságértéket azon szellemtudományi kijelentésektől, amelyek nem természettudományos módszereket és megfogalmazásokat követtek. Minthogy ez a szemlélet még a mai oktatási rendszerben is meghatározó erővel bír, ezért szinte elkerülhetetlen, hogy a humán élet területeinek, a társadalom és történelem jelenségeinek elfogadásához, elfogadtatásához 21 Talán ennek köszönhető az, hogy a nemzeti identitás mai megfogalmazásaiban is oly gyakran találkozni apologetikus hangvétellel, az önigazolás kényszerével, és az alaktalan bűntudat sajátos gőgjével. 22 B. Anderson, Imagined Communities. Reflection on the Origin and Spread of Nationalism. London 1991, rev. ed. 23 „It is imagined as sovereign because the concept was born in an age in which Enlightenment and Revolution were destroying the legitimacy of the devinely-ordained, hierarchical dinastic realm" - B. Anderson, i. m. 16. 24 A kulturális emlékezet fogalmához: J. Assmann, i. m. 25 Hayden White nagyhatású és gyakran túlmagyarázott tanulmánya („A történelmi szöveg mint irodalmi műalkotás", In Kiss A., Kovács S., Odorics F. szerk., Testes könyv 1. Szeged 1996, 333-354., Novák Gy. ford) a történetírásban érvényesülő irodalmiságról, a narrativitásról és a retorikus nyelvhasználatról ír. Azonban a Norhop Frye-tól kölcsönzött fikciófogalmat homályosnak, félrevezetőnek tartom. 26 A modem hermeneutika által felvázolt „hatástörténeti tudat"-fogalom segít annak megértésében, hogy a múlt nem önmagában adott, hanem a mindenkori jelen értelmezői horizontjában alkotódik meg - J. Assmann, i. m. 31 és 88. 72
