Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 9. szám - Zelei Bori: Családirodalom? (Kiss Ottó három kötetéről)
eddigi legalaposabb nyelvjárási felmérése. Mégis: egyrészt a nagy hézagok miatt, másrészt az adatgyűjtés óta eltelt fél évszázad feltehető nyelvi változásai miatt is igen fontos lenne egy újabb és részletesebb felmérés legalább közvetlen környékünk, régiónk nyelvi helyzetéről. Annál is inkább, mert a Nyelvatlasz adatait összegző említett könyvből nem derül ki, melyik nyelvjárástípusba sorolható igazából például Tiszakécske és Alpár, ahol volt felmérés, illetve Kiskunfélegyháza és Lajosmizse, ahol nem is volt. A feladat tehát világos: szükség lenne egy regionális, tehát városunk közvetlen környezetét érintő felmérésre. A részletes vizsgálódások ugyanis azt bizonyítják, hogy gyakran egymással szomszédos, 10-20 kilométerre fekvő települések nyelvi adatai között is viszonylag nagy eltérések lehetnek. A kisebb tájegységek nyelvatlaszai ugyanolyan fontosak és szükségesek, mint a nagy, összefoglaló felmérések. „Ezekben tárul fel ugyanis igazában a nyelv nyüzsgő élete: szavak és formák [... ] áramlása, harca, szomszédos nyelvjárások eltérő jelenségeinek összecsapása, területi nyelvváltozatoknak kölcsönös egymásba hatolása [...] a helyi nyelv ellenállása [...] a nyelvi rétegződés finomabb árnyalatai... stb." - írja Bárczi Géza professzor. 3. „Hírős város..." így kezdte Petőfi egyik nevezetes versét, s ezzel beleírta a magyar irodalomba és köztudatba nemcsak a Kecskemét, hanem a hírős város kifejezést is, megteremtve e három szó összetartozását is. Éppen ezért „védett"- szónak kell lennie a hírös-nek, hogy csakis egyedül Kecskeméthez kapcsolódhasson! Nagyon helyes, hogy egyre több intézmény, vállalkozás, kulturális és gazdasági egység nevében szerepel úgy, mint a városhoz kötődés jele, mint afféle „epitheton ornans", vagyis díszítő, de legalábbis megkülönböztető jelző! (A 2006-os telefonkönyvben 27 adat kezdődik ,,Hírös"-sel.) Több mint hetven éve már, hogy elindult a „Hírős hét" máig élő sikersorozata, s ö-vel viszi hírünket ország-világ számára. Örvendetes, hogy a helyi televízió alighanem legnézettebb műsora is a „Hírős hírek" főcímet visel. Vigyázniuk is kell az illetékeseknek erre az egyediségre, arra, hogy más városok ne orozzák el - ha már Petőfi megajándékozott bennünket ezzel az egyetlen autentikus „hírős" jelzővel. Olyan érték ez, amely csak a miénk. Jogunkat az is aláhúzhatja, hogy a magyar irodalomnak van ugyan még egy nevezetes verssora, ahol kapcsolódhatna a hírős szó egy városhoz - de nem kapcsolódik. Ugyanis Arany János a szomszédos Nagykőrös jellegzetes pásztoralakjáról szóló versében így írt: „Hej Nagy-Kőrös híres város..." (annak ellenére, hogy a versbeli Marci bácsi bizonyára ö-vel mondta volna). Illetéktelenül szokták ugyan a tájékozatlanok Szegedet is illetni e jelzővel, bizonyára a „Kis kutya, nagy kutya..." kezdetű nóta alapján. Csakhogy abban sincs „hírős", mert így szól: „Szeged híres város, Tápéval határos..." Ha „hírős" lenne benne, akkor a Szeged is „Szöged" lenne. 4. A mi ö hangunk Kétségtelen, hogy közelebbi s távolabbi környékünk sajátos nyelvi jellegzetességét az ö hang fokozott használata adja. Sok más egyéb jellemző mellett valóban ez a hang teszi elsősorban felismerhetővé az idevalósi ember beszédét, hiszen mi sok olyan helyen használjuk, ahol a köznyelv nem ö-t használ. Ilyen hang korántsem minden nyelvben van, például az oroszban sincs, és a miénkben sem mindig volt. Legkorábbi nyelvemlékeinkből az állapítható meg, hogy „fiatal" hangja ez nyelvünknek, hiszen a honfoglalás előtt nem is létezett. Nevezetes korai nyelvemlékünk, az 1055-ből való Tihanyi Alapítólevél idején 83
