Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 9. szám - Beke József: Édös anyanyelvünk (Gondolatok a Kecskemét környéki ö-ző nyelvjárásról)
közönséget, olyan sajátosan szépen beszélt. Emellett persze értelmezni is tudta a költeményeit, vagyis megértetni a költői gondolatát. Megértem mint volt diákja, aki érettségizetten kerültem ki tőle, hogy amikor újságíró lettem Debrecenben, és a közéletben elkezdtem mozogni, egyszer csak tegező viszonyba kerülhettem vele. Az nekem nagy élmény volt, amikor egyszer csak azt mondta, hogy János, most már... Cikkeimmel kapcsolatban többször megfogott akár az utcán is, mindig biztatóan gratulált, aztán mondta, hol a hiba. Sok példát tudnék erről említeni. Egyszer történetesen egy fotóriporterrel éjszaka végigjártuk a szórakozóhelyeket Debrecenben, majd megjelent a cikkem, amelynek az volt a címe: „Rock and roll, avagy a MÉMoSz-ban tegnap válldobás is volt." Abban az időben ugyanis üldözték a rock and roll muzsikát, és mi beszámoltunk róla, hogy itt bizony rock and rolloznak ám javában, akárhány kidobó legény van elöl, hátul összeáll a csapat, és ott még válldobás is előfordul. Ez után volt, hogy Tamás bácsi elfogott az utcán, és azt mondta: János, ügyes volt a cikked, de tudod, Mozart korában is üldözték ám a modem muzsikát, volt, hogy a Mozartét is. Máskor a tanyavilágról írtam. Kimentem Hajdúvid határába, máig emlékszem rá, és ott bebizonyították nekem, hogy mekkora csoda történik náluk. Minden tanya mögött van egy gödör, onnan vették valamikor az anyagot a tanyához. Abból épült az épület. Albert Zs.: Vert falú házak. Kiss ].: Igen. Most pedig, magyarázták a szocializmusban, mennek az emberek, befelé a faluba, mennek, ugye a modern világba. Más sem történik, mint hogy kihúzzák a házból azt a néhány gerendát, ami még használható, és a többi megy oda, ahonnan vétetett. Visszatakarítják a tanyaépületet a gödörbe, a saját sírjába. Nagyon szép volt, nagyon is tetszett a dolog, megírtam. Mondta aztán erre Tamás bácsi, hogy szép, jó kis munka ez, nem vitás, csak azért azt ne felejtsük el János, hogy miért húzzák ki azokat a gerendákat a házakból. Kényszerítik az embereket, hogy elhagyják a tanyájukat. Maradnának azok! Ha lehetne! Ezt egyébként Mocsár Gábor is megerősítette utólag, hogy nagy marhaságokat írtál, fiam! Híre kelt aztán, hogy a Csokonai-szobrot arrébb kell tenni. Arrébb is tették később. Ingoványos talajok vannak a Nagytemplom környékén, ahol a szobor áll, mocsár volt, itt pallókat raktak le valaha, hogy mozogni lehessen Debrecennek ezen a részén. Tudták ezt, akik a Csokonai szobrot megalapozták. Tamás bácsi magyarázta, hogy vigyázni kell ám, amikor a szoborhoz nyúlnak, mert súlyos, és sorolta, hogy az elődök hányféle réteget raktak a talpazatba. Mondom, legtöbbször az utcán, amikor véletlenül összeakadtunk, közölte velem ezeket az észrevételeit, kritikáit. Benne volt a közéletben alaposan. Papp T.: Másik, hogy odafigyelt a fiatalokra. Például a velem szemben ülő Kiss Jánosról ő írt nekem egy szép napon, hogy az osztálytársad közöl az Alföldben. Novellákat. Ügyesek, de nem biztos, hogy novellista lesz belőle. Kiss Nem is lettem. Papp T: De odafigyelt, ezt én nagyon fontosnak tartottam. A másik, amit én külön megjegyeztem nála, hogy volt benne egy nagyon nagy belső erő, de mindig vissza tudta fogni magát. Tőle soha nem hallottam egy durva, kemény szót, sem a hétköznapi életben, sem az irodalomban, ezt ő valahogy csendesen, szemrehányóan mondta, jobban fájt, mint hogyha odavágott volna hozzám egy széket. És azt észrevettem, hogy másokkal is ugyanígy viselkedik. Nem ront neki, hanem szép csendesen aláássa. Kiss ].: O bizony, mint az Alföld költészeti rovatának vezetője, kényszerült is gyakran, hogy visszaadjon verset. Albert Zs.: Vissza lehet adni, de nem akárhogyan, nem mindegy, hogyan. Ne bántsa, ne sértse, inkább segítsen neki. 69
