Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 9. szám - Beke József: Édös anyanyelvünk (Gondolatok a Kecskemét környéki ö-ző nyelvjárásról)

négy évig egyházi szolgálatban voltam, alig két éve dolgozom világi katedrán. S ahogy ő mondja egyik írásában: Gyula melegen ajánlott a tagjelöltségre, bizonyára nem tudott a helyzetemről. így nem lett párttag.

Persze, tudta ő, hogy mi a helyzet, az Önvédelem című versében írja: „Vér nem fogta még kezem /, törvény se sújtott még nagyon / jaj nekem, hisz csupa fegyver a szívem, / robbanó gránát az agyam. //" - Erezte, hogy mennyire feszült helyzetben él, de lassan-lassan megtalálta a helyét. Amikor 1950-ben megindult az Építünk című folyóirat Debrecenben, mindjárt az első számban közöltek tőle egy verset. A főszerkesztő, Komjáti István, igencsak vonalas költő, a Zengő Hortobágy című kötet szerzője, a Fazekas Mihály Gimnáziumban az igazgatói tisztet töltötte be. A második számban már Kiss Tamás is a szerkesztőbizottság tagja. Ebben a számban közöl egy verset a Wong nevű kuli éneke. Ami egy kis kínai történet arról, hogy milyen szerencsétlen a kuli. A következő számban, a harmadikban, már se szerkesztőként, se szerzőként nem szerepel a neve. Jellemző arra a korra, hogyan ment fel-le a hinta. A későbbiekben elég rendszeresen közlik az Építünkben versfordításait, egy-egy kritikáját, könyvismertetését, és néha verseit is. Gyakorlatilag minden számban szerepel. Elég érdekes volt a helyzet, tulajdonképpen akkor Debrecenben egy jelentős irodalmi nemzedék volt ott jelen: Julow Viktor, Kéry László stb., de ettől függetlenül ő volt a költő.

Albert Zs.: Őt voltaképpen a hagyományőrző magatartás jellemezte, ugyanakkor, amikor a legmodernebb költőkkel tud nagyon jó barátságban lenni, és a legfiatalabbakkal. Ez a nyitottság és a megmaradás igénye, első köteteinek címében is jelen van, az Árkádia, a Főnixmadár, amelyek ugye, Debrecenre utalnak.

Görömbei András: Igen, az Árkádiában éltünk, A főnix szárnyai alatt, jellegzetesen debreceni motívumokat neveznek meg könyveimként is. Tamás bácsi rendkívüli tájékozottsággal rendelkezett, és a nagyfokú filológiai, életrajzi és esztétikai ismereteit költői stílusban tudta közvetítem. Tehát a Móriczról írt, így élt Móricz Zsigmond című könyvecskéje és a Csokonai-regénye azért is fölemelő olvasmány, mert hatalmas kultúrát mozgat benne, elevenen, életszerűen. Ugyanígy verselemző könyvet is írt a diákok számára. Balassitól Juhász Ferencig tíz közismert nagy költő egy-egy versét elemezte érzékletesen, megraga- dóan. Tehát ő esszéíróként, tanárként, papként, irodalomszervezőként egyaránt visszafogott, csendes, de nagyon értékes munkát végzett.

Albert Zs.: Én úgy tudom, hogy éneket is tanított, nagyon szép hangja volt, és büszke volt arra, hogy rádiózott. Örült neki tulajdonképpen. Nagyváradon és a pesti rádióban is szerepelt. Ha jól emlékszem, szpíkernek is hívták.

Görömbei A.: Irócsoporti rendezvényeken sokszor vidámabb hangulat is kerekedett, nagyon sokszor énekeltünk egy-egy est végén, és Tamás bácsi ilyenkor mindig az egyik fő énekes volt.

Albert Zs.: írják róla, hogy népdalokon és zsoltárokon nevelkedett.

Görömbei A.: Igen, ez a két világ benne teljesen együtt volt, mint említettem, a református kollégium és a Hortobágy is ilyen két tárgyi pont volt az életében, a kultúrában a népdal és a zsoltár szintén nagyon fontos.

Kiss János: Tulajdonképpen amikor az Építőktől elindult, később az Alföldnek meghatározó szervezőereje is volt.

Albert Zs.: Szerkesztője volt.

Kiss /.: Hol igen, hol nem, de másfelől a helyi irodalmi csoportosulásnak is vagy az elnöke volt, vagy a titkára. Debrecen város díszpolgárává avatta, amellett, hogy József Attila-díjas, és alkalmanként megemlékeztek pályája jelentősebb évfordulóiról. Mocsár Gábor például, akivel szervezői kettőst is alkottak gyakran, mert Mocsár a prózai világot képviselte, Kiss Tamás meg a költészetet. Nekem történelemtanárom volt. Tehát nem voltam abban a helyzetben, mint Tibor, hogy számomra Kiss Tamás jelentette volna a magyar irodalommal való közvetlen talál66