Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 9. szám - Beke József: Édös anyanyelvünk (Gondolatok a Kecskemét környéki ö-ző nyelvjárásról)
kozást. Érdekes azonban, hogy annak idején minket nem tanítottak Kosztolányira, Karinthyra, Szabó Lőrincre, ezek olyan l'art pour Tart költők voltak, s el is intézték őket ennyivel a magyar irodalom-órákon. Osztálytársaim között voltak főképpen értelmiségi indíttatású gyerekek, akik felfedezték Karinthyt, Kosztolányit, és általuk én is. Bejártam a Debreceni Kollégium könyvtárába, annak a gyönyörű, boltozatos olvasótermében olvasgattam ezeket az írókat. Itt ki lehetett kérni a műveiket. Kiss Tamás is ott ült ebben a teremben nap mint nap. Akkor írta első változatát a Csokonai-regényének, amit aztán később Kedv, remények, Lillák címen bővített ki. Ez 1954-ben volt. Jól mutatja, hogy ő úgy volt debreceni költő, folytatója a tiszántúli költészetnek, hogy mindig vissza is ment az elődökhöz. Például Csokonaihoz - regényt írt róla. De Bessenyeiről is megjelent egy drámájuk, amit Mocsár Gáborral írtak, és Pongrácz Zoltán szerezte a zenéjét. Játszották is a Csokonai Színházban. Tehát megvoltak a kötődései a gyökerekhez, amellett, hogy Weöres Sándorék kortársa volt, költői szellemisége szerint is. Kapcsolatot tartott a régmúlt és a legújabb magyar költészet között. Papp T: Weöres Sándorral és Takáts Gyulával többek között az is összehozta, hogy mindannyian 13-ban születtek. Ezt számon is tartották, jóban voltak Tatay Sándorral. Ami nagyon érdekes, Kiss Tamást Debrecen költőjének tartották még a legsötétebb időkben is. Emlékszem, amikor megépült Debrecenben az irodaház a Piac utcán - akkor Vörös Hadsereg útja -, egy tipikus szocialista doboz, amelyiken ablakok is vannak, s amelyiknek volt egy hatalmas, fényes díszterme, ahol időnként zenés irodalmi, kulturális esteket rendeztek. Csak mellesleg jegyzem meg, akkor Mensáros László a debreceni színház színésze volt. Az esteken általában egy meglehetősen nagy zenekar játszott valami könnyebb klasz- szikust, utána verseket mondtak. Többek között Kiss Tamás is felkerült a listára, tehát tőle is mondtak verset, ami mutatja, hogy az akkori hatalmasságok is becsben tartották. Kiss Vámos László volt a rendezője ezeknek az esteknek. Papp T: Ugyanakkor, ami őt illeti, igazából a klasszikus irodalom felé fordult. Mindent klasszikus fejjel, klasszikus gondolkodással közelített meg. De nyitott volt. Nem úgy, hogy elfogadja, érezte, hogy esetleg valamelyik írásban érték van, és ezt az értéket, ha van, akkor ki kell mondani, például Juhász Ferencről írja abban az időben, hogy költői műve nem merész kísérlet ma már, hanem korunk új költőisége. Ezt Juhász Ferencről a hatvanas években így kimondani merész dolog volt, mert Juhász Ferencet ugyan nagyon nagyra tartották... Albert Zs.: Nehezen fogadta el a közönség. Papp T: O nem közönség volt, hanem költő. Albert Zs.: Kiss Tamás: Kettős tükör című levelesládájában Buda Ferenctől és Kiss Annától is közöl leveleket. Buda Ferenc levelének a jegyzete: „Buda Ferenc tanítványom a gimnáziumban, első verseit közöltem az Alföld folyóiratban." Hogyan emlékszik Kiss Tamásra? Buda Ferenc: Kiss Tamás bácsi harmadikban vett át bennünket. Albert Zs.: Ez melyik iskola volt Debrecenben? Buda F.: A Fazekas Mihály Gyakorló Gimnázium. Tamás életében is ez egy viszonylag rövid epizód volt, hisz előtte is és utána is másutt tanított, a volt Dócziban, a Kossuthban, de ezalatt a néhány év alatt csak fiúkat, legénykéket vett a szárnyai alá. Felüdülés volt számunkra, hogy ő vett át bennünket. Nekünk egyébként nem magyart, történelmet tanított. Albert Zs.: Voltaképpen milyen szakos volt, úgy tudom teológiát végzett. Buda F.: Magyar-történelem szakos volt. Albert Zs.: Mikor már tanított, a bölcsészeten a magyar-történelem szakot is elvégezte. Buda F: Legfőképp pedig költő volt. Ámbár nekünk az iskolában egy kukkot nem szólt soha arról, hogy ő nem csupán tanár. Olyan jelenség volt, akin megakadt az ember szeme. Az a hatalmas, boltozatos koponya, ami mögött van valami, már akkor, alig negyven67
