Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 9. szám - Beke József: Édös anyanyelvünk (Gondolatok a Kecskemét környéki ö-ző nyelvjárásról)

Legenda Kiss Tamásról

Összegyűjtötte Albert Zsuzsa

Albert Zsuzsa: Kiss Tamás a Nyugat harmadik nemzedékének egyik költő tagja, Csorba Győző, Jékely Zoltán Weöres Sándor, Takáts Gyula, Vas István, Radnóti Miklós és még mondhatnék néhányat, akik együtt indultak, együvé tartoztak. Kortársai közül már nagyon kevesen élnek, talán csak Takáts Gyula. Tanítványai nagyon szerették, ő nem csak költő volt, református pap volt, teológiát végzett, talán bölcsészetet is, így lett tanár.

Papp Tibor: A Fazekas Mihály Gyakorló Gimnáziumban Debrecenben nekünk tanárunk volt Kiss Tamás, azaz nemcsak nekünk, hanem végzős egyetemistáknak, a kistanárok- nak úgyszintén. Közöttük is akadt egy-két költő, például Boda István. Nekünk, egyszerű diákoknak Kiss Tamás egyik legkedvesebb tanárunk volt, és nemcsak azoknak, akik valamilyen módon az írással eljegyezték magukat, a többieknek is. Kiállt elénk gyönyörűen barázdált arcával, ami egy-egy szemmozdulat után új szántást, új barázdát mutatott. Végtelen nyugalom sugárzott belőle, kiegyensúlyozottság, ami nem minden tanárról mondható el.

Albert Zs.: Magának erre azt hiszem, különösen szüksége volt, nem is volt debreceni, Tokajból került oda.

Papp T: Akkor már nem Tokajból, hanem Váraljról, egy Nyírbátor melletti kisközségből. Kollégista voltam a Vörös Hadsereg útja 48. szám alatt leledző Móra Ferenc Diákotthonban. Kiss Tamás korrepetor tanár volt a kollégiumban. Hetente kétszer-három- szor bejött, és öttől hatig hivatalosan magyar irodalmat, esetleg történelmet korrepetált. Erre nem nagyon volt vevő, a tanulók inkább matematikában, kémiában vártak segítséget. Nagyon sokszor odajött hozzám, leültünk és beszélgettünk. Ő volt az első, akinek megmutattam az első kísérleteimet, elolvasta, és az volt az érdekes, csak annyira biztatott, hogy a parázs el ne aludjon. Nem dicsért agyba-főbe, de azt se mondta, hogy hagyjam abba a versírást. Nagyon ügyesen csinálta. Mindig rátapintott egy-két képre, megmutatta, ami jó bennük, vagy azt, ami kevésbé jó, ilyenkor többnyire átkanyarodott a „nagy" irodalomra, Tóth Árpádra, vagy másik elődre, tőlük hozott példát, és vele együtt élveztem, ahogy egy költői kép kibontakozik, mondjuk Tóth Árpádnál. Persze, tudtuk mi, hogy ő Kisújszálláson született, hogy teológiát végzett, egészen 1949-ig hitoktatóként dolgozott, aztán, ahogy ő mondja az egyik írásában: „leállamosítottak", és akkor munkanélküli lett. De, szerencsére, találkozott valakivel, aki ismerte őt, és besinkófálták a kereskedelmi iskolába, a fiúkhoz. Amikor ott már kezdett gyökeret verni, akkor áttették a lányokhoz. Akkor még külön volt a fiú- meg a lánygimnázium. A lányoknál nagyon jól érezte magát, a gyerekekkel sokszor elmentek kirándulni, és ezt észrevette a pedellus, hogy mennyire szeretik a diákok. A pedellus volt a párttitkár. Behívták egy szép napon a járáshoz, hogy lépjen a pártba. A járási párttitkár hívta be. Mint mindenki, Tomi bácsi is nagyon megszeppent, mert se igent, se nemet nem lehetett mondani. A végén azzal oldotta meg, hogy azt mondta, tizenBuda Ferenc, Görömbei András, Kiss Anna, Kiss János és Papp Tibor vallomásai.

65