Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 7-8. szám - Kenéz Ferenc: Vers és környéke (Kibeszélő-s(z)ó)

kell tudjon róla. Felhívom. Azt mondja: „Én írtam, mert kellett, de ne vedd a szívedre, ti már úgysem vagytok itt, és különben is csak néhány formális szó. Te tudod, ha kell, akkor kell!" És ő sem szólt előre, mert tudták, hogy sem a feleségem, sem én nem egyeznénk bele ilyesmibe. Mivel tudták, hogy tiltakozni fogunk, egyszerűbb volt kész tények elé állítani minket... Jobb, ha mindezt tőlem tudod meg. Az viszont kicsit furcsa nekem, hogy még fel sem merült benned: a feleségem nem írhatta! Hiszen azért csak ismerted!!!... Na, mit szólsz? Na mit? "

...Jaj, mit is szólhatnék? Na mit? ... És te, kedves idegen, Nagy-Erdélyországban, vagy Kis-Magyarországon, aki mindezt olvasod, húsz évvel a történtek után, te mit szólsz mindehhez? Na, mit?

...Ne szólj semmit. Olvasd el inkább még egyszer a fenti, 1986-ban kiadott költeményt. ..

Vers és környéke 32.

Az autóversenyző

(in: Homok a bőröndben, Kriterion Könyvkiadó, 1972)

Ölbe ejtett kezekkel nézem töprengéseim közepette

mint robban elém

a homokóra sárga szívéből az a másik délután

mint robban ilyenkor mindig elém az a délután

mikor az autóversenyzővel találkoztam egy idegen főváros teraszán vérpiros sportkocsival érkezett Milánóból

és elmesélte

milyen volt a legutóbbi verseny

százhúsz kilométeres sebességgel hajtottak egy teljes napon át.

A jövő? - no ne marháskodj öregem mondta hétköznapi hangon a jövő egy nagy semmi egy lomtár

akinek célja nem lehet annak csak sorsa van már százhúsz kilométer végkimerülés egy életen át.

135