Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 7-8. szám - Bíró-Balogh Tamás: Egyszerű, rövid, populáris („Csonka Magyarország nem ország”: a revíziós propagandagépezet működése)
4. A Jelszó utóélete és kritikája „Csonka-Magyarország mennyország, / Egész Magyarország nekünk nem ország", hirdette 1921-ben az egyszeri megjelenésű ál-Az Est, melynek „Ara: Magyarország megcsonkítása", s amely „Megjelenik: amíg tűrik".54 A Jelmondatot szándékoltan tévesen használva, kifacsarva fordította visszájára: az ál-Az Est szerepe szerint „önleleplező" célzatú imitáció volt; készítői (az Ébredő Magyarok) a megfogalmazással azt sugallták, hogy a „zsidó" lap szerzői így gondolkodnak. A Jelszó ferdítése így a valódi Az Est kritikája: a zsidó tulajdonosi és szerkesztői kézben lévő lapot háborúpártisággal vádolták, mintha csak azoknak a trianoni békeszerződés aláírása lett volna a céljuk; az állapszám áljelmondata végső soron tehát azt sugallja, hogy a zsidóknak az a jó, ami „nekünk", a magyaroknak rossz. Ugyanebben az évben Kosztolányi a Csonka magyar nyelv című nyelvvédő vitairatban az idegen szavakkal kapcsolatban azt javasolta: „nyelvünk e kis svábbogarait és poloskáit gyűjtsük össze, csináljunk belőlük csinos csomagot és küldjük el azonnal a trianoni békeszerződés fölszámoló bizottságához", s az indoklásnál a Jelszót is használta (idézte): „Nyelvünk az egyetlen élő valóság, melyet még az ország földrablói se vehetnek el. Tisztítsuk meg a salaktól. »Csonka Magyarország nem ország« - de a csonka magyar nyelv sem magyar nyelv, mely ennek a földnek csorbítatlanságát és épségét kölcsönkért, korcs szóval »integritás«-nak, a magyar nép eszejárását pedig »mentalitás«-nak hívja. Bizonyos, hogy a közélet is egyenesebb, becsületesebb lesz, hogyha elpárolog ez a kéjgáz."55 1921-ben - ráadásul jóval Kosztolányi cikke előtt - viszont már a „Csonka Magyarország" nyelvi kifejezés kiüresedését is szóvá tették, mégpedig könyvnyi terjedelemben. Buday László (1873-1925) - aki ekkor a Központi Statisztikai Hivatal igazgatója, a Műegyetem statisztikai és alkalmazott közgazdaságtani tanszékének vezetője és az MTA levelező tagja volt - A megcsonkított Magyarország című könyvéről Zsadányi Henrik írt a Nyugatban: „Meglehetős sűrűn halljuk mostanában az ilyen mondatokat: csonka Magyarország, a megcsonkított Magyarország. Valószínű, hogy akik a szájukon e mondatokat kiejtik, nem nézték végig a fogalmat egészen a fenekéig. [...] Buday László ebben a könyvében megfogta a csonka Magyarország fogalmát és körülbelül húsz nyomtatott ív segítségével élő tartalommal töltötte meg", így „lassanként világosság gyúl agyunkban, mennyi is hát az a fényév, mit jelent az, csonka Magyarország?"56 A Nyugat cikkének végkövetkeztetése szerint pedig „ha Buday László »megcsonkított Magyarországa« kézről-kézre fog járni, bizonyosra lehet venni, hogy a csonka Magyarország szólam mihamar kipusztul. A szólam helyét tartalmas, súlyos fogalom veszi át, amely, ha ellebben az ajkakról, egyszerre a lélek alá teríti Magyarországot hegyeivel, folyóival, földjeivel, házaival, embereivel és azzal a vérvörös vonallal, amelyet két esztendőn keresztül demarkációs vonalnak neveztek és most a határ rangjára akarnak emelni." Buday könyvében statisztikai adatokkal igazolja, hogy bár az ország valóban sokat vesztett, mégis életképes: „A megcsonkított Magyarország, bármennyire ellenséges gyűrű által van körülvéve, bármily termelési, pénzügyi nehézségekkel küzd is, és bármennyire bénává lett is azért, mert értékes tagjaitól megfosztották, mégis összefüggő egész", amely „a legtöbb viszonylatban önállóan intézi a sorsát", hiszen „mint állam, a legtöbbet veszítettük, ami veszthető volt; de megmaradt mégis egy darabka földünk, amelybe kapaszkodva 54 Ál-Az Est, 1921. máj. 26. 5. - A dokumentumra Lengyel András hívta fel figyelmem. 55 Kosztolányi Dezső: Csonka magyar nyelv. Pesti Hírlap, 1921. okt. 30. In: Uő.: Nyelv és lélek. Bp., 1999. 3., bőv. kiad., 35-36. Szerk.: Réz Pál. 56 Zsadányi Henrik: A megcsonkított Magyarország. Nyugat, 1921. ápr. 16. 102
