Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 7-8. szám - Bíró-Balogh Tamás: Egyszerű, rövid, populáris („Csonka Magyarország nem ország”: a revíziós propagandagépezet működése)
igyekszünk kivárni a jobb időket." Még bizakodó, sőt kicsit paradox módon kárörvendő is: „Bár megcsonkították, az mégis előnyünk, hogy ezzel az irredenta folyamat megfordította az útját. Eddig Magyarország épségét ostromolták a környező államok [...], ezentúl [...] új szomszédainknak kell előbb-utóbb megérezniök a mienknél sokkal sötétebb végzetet: hogy mit jelent az, ha magasabb kultúrájú faj nagyobb tömegét [...] tartanak határaik közt, a bomlás biztos csírájaként."57 Ez utóbbi gondolata persze erősen problémás, az viszont vitathatatlan, hogy könyvében valóban tudatosan nem használja a „Csonka Magyarország" kifejezést. A „csonka" jelzőként ugyan szerepel nála, de csak egyszer és kisbetűvel, viszont a békeszerződés értelmében létrejött Magyarországot legtöbbször és következetesen a „megcsonkított" jelzővel illeti, illetve előszeretettel használja ennek szinonimájaként az „összezsugorodott", a „megmaradó", a „megnyirbált" és a „megmaradt" melléknévi igeneveket; a békeszerződés előtti országot pedig az „egész Magyarország" és a „Magyarbirodalom" kifejezésekkel jelöli. A revíziós propaganda Jelszavának metaforikusságáról, a retorikai alakzat nyelvi önellentmondásáról Takács Ferenc írt tanulmányt, melyet célszerű hosszabban idézni. Takács elemzésében a Csonka Magyarország olyan szerves-vitális metafora, melynek rejtett előfeltevése a „»Magyarország = emberi test« azonosítás, amelyre egy konkrétabb, származtatott azonosítás (»a békekötés nyomán megkisebbített területű Magyarország = megcsonkított, amputált végtagú emberi test«) épül. Manifeszt retorikai célzatát tekintve rendkívül hatásos, nagy felhívó erejű kép: a csonkolással, a csonkolás után maradó véres sebbel, a végtagjait vesztett, nyomorék és magatehetetlen emberi testtel kelt együttérzést, és buzdít a cselekvésre. De észre kell vennünk, hogy a metafora latens logikai szintjén közben valami egészen más is lezajlik. A csonkaság fogalmának ugyanis vannak bizonyos, a buzdítás retorikája szempontjából nemkívánatos vetületei is, amelyek konfliktusban, sőt teljes ellentétben állnak a metafora alkalmazóinak a beszédszándékával: [...] az emberi test csonkulása helyrehozhatatlan, [...] azaz a metafora kognitív hatásköre érvényteleníti annak affektiv hatáskörét: a »Csonka-Magyarország«-szókép önkéntelenül is defetista, hiszen miközben tettre buzdít, egyben sugallja, hogy a tett, amire buzdít, eleve kudarcra van ítélve." A visz- szacsatolás viszont - a tanulmány szerint - olyan szervetlen-mechanikus szókép, amelynek előfeltevése a „Magyarország részei = mechanikusan egymáshoz csatolt alkatrészek", így viszont „ez a metafora retorikailag homlokegyenest ellentétes a csonkaság-metaforával, hiszen a csat és a csatolás felidézett képzete a végrehajtandó tett végrehajthatóságát, [...] könnyűségét és egyszerűségét domborítja ki: amit egyszer elcsatoltak, az könnyűszerrel vissza is csatolható, a kár teljességgel helyrehozható. Evvel azonban a metafora logikája - a mögöttes azonosításból következőleg - mintegy beismeri, hogy Erdély, Bácska és a Felvidék eleve nem szerves részei Magyarország »testének«, legfeljebb csupán amolyan művégtagok, [...] amelyek különösebb fájdalom és vérveszteség híján csatolhatok le és fel (el és vissza). S mivel ez a metafora lemond a csonka test képzetét mozgósító szerves-vitális metafora buzdító erejéről, kénytelen beérni jóval kevesebb (ha nem egyenesen nulla) retorikai hatékonysággal." Takács nyelvi elemzésének összegzése szerint „különös önkioltó retorikai rendszert alkot a két vezérmetafora: egyikük maximális erővel buzdít a revízió végrehajtására, de ezt azon az áron teszi, hogy közben a revíziót végrehajthatatlannak nyilvánítja, míg másikuk, miközben a revíziót egyszerűen végrehajtható műveletként mutatja fel, a művelet végrehajtására jószerivel egyáltalán nem lelkesít és mozgósít; az utóbbi voltaképpen bagatellizálja azt, amit az előbbi dramatizál".58 57 Buday László: A megcsonkított Magyarország. Bp., 1921., 293-295. 58 Takács Ferenc: Csonk, csat, test, korona. Mozgó Világ, 2002. jan. 5-9. 103
