Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 7-8. szám - Bíró-Balogh Tamás: Egyszerű, rövid, populáris („Csonka Magyarország nem ország”: a revíziós propagandagépezet működése)
Pettkó úr valószínűleg a történész Pettkó Bélával (1863-1942) azonos, aki az Országos Levéltár levéltámoka volt és aki latin nyelvű történelmi forráskiadványok (pl. A Királyi Könyvek, 1895; Kapisztrán János levelezése a magyarokkal, 1901; Szabolcs vármegye levéltárának mohácsi vész előtti oklevelei, 1901) közreadásával ismert szaktekintélynek számított, ezért is talán csak a vezetéknevén való említés. Az újabb fordításra két hetet kellett várni, igaz, akkor egy kortársi és mai szemmel is meglepőnek tűnő változat jelent meg. A nemzeti gyászünnep napján, október 6-án a Budapesti Hírlap az alábbiakkal állt elő: „Szinger [!] Leó dr. várpalotai rabbi lefordította az irredenta jelszót és imát héber nyelvre, s átírta a héber betűket magyar betűkre, ebben a formában adjuk itt ki mind a kettőt, íme. Hungária k'tuma erec k'ajin Hungária t'mima k'éden semajin. Ani maamin b'j'chidut hasém elókénu Ani b'achdut erec móladténu Ani b'nicchon emet elóhit Ani bit'chijjat Hungária ólomit."51 Singer Leó (Várpalota, 1877 - Auschwitz, 1944) rabbi, író és műfordító a Pázmány Péter Tudományegyetem latin-magyar szakán szerzett tanári diplomát és bölcsészdoktori oklevelet. Miután a fővárosban tanított, sőt középiskolai magán-nevelőintézetet tartott fenn, 1914-ben várpalotai rabbivá választották (ebben a tisztségben nagyapja és apja örökébe lépett). Közben számos - főként az ifjúságnak szóló - verse és írása, irodalmi kritikája és glosszája jelent meg, tudományos és irodalmi kérdésekkel is foglalkozott, több hagyományos héber művet fordított magyarra és élénk pasztorális tevékenységet fejtett ki. Fordítása két reakciót is kiváltott. Az elsőt még aznap, a fordítás közlése alatt. A cikk ugyanis így folytatódik: „A Védőligák Szövetsége elnöksége fölhívja a közönség figyelmét arra, hogy pályanyertes jelmondatát, valamint imáját: védelem alá helyezi. Visszaélések elkerülése miatt mindenféle felhasználáshoz a szövetség előzetes hozzájárulása szükséges. Kivétel mindazok, akiket a szövetség a terjesztésre fölkért." Ez a kommentár még „csak" rejtve antiszemita: erre utal, hogy éppen a héber fordítás kapcsán emlegettek esetleges visszaéléseket, s nyilvánvalóan nem véletlen, hogy éppen ez után helyezték jogvédelem alá az imát és a jelmondatot, s korlátozva az addigi szabad felhasználást, indirekt módon irányították tovább a terjesztést: merre nem szabad. A másik reakció már nyíltan zsidóellenes. A szélsőjobboldali Új Nemzedék másnapi számában a Pardon...-rovat névtelen szerzője (vélhetőleg a rovat legtöbb darabját író Kosztolányi) éles kritikáját adta a jelenségnek: „Szigler [!] Leó várpalotai rabbi a »Csonka Magyarország« és a »Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában« kezdetű két irredenta jelszót lefordította héberre. Most már bizton remélhetjük, hogy a magyar hazafias szellem, 51 Megint az ima s a jelszó. BH, 1920. okt. 6. 4. - „Csonka Magyarország olyan, mintha semmi volna / egész Magyarország mint az égi éden" és „Hiszek Ö-rökkévaló I-stenünk egyetlenségében, / [HiszekI szülőföldünk egységében, / [Hiszek] az isteni igazság győzelmében, / [Hiszek] Magyarország örökös újjászületésében." (Somogyi Zsuzsa fordításai. Külön köszönöm neki a fordításokhoz mellékelt szövegmagyarázó leveleit, melyekből a fordítás írásképére vonatkozó részt idézem: „Az elokénu szó az elohim (Isten) szó elváltoztatott formája: Elohénu szó szerint azt jelenti: a mi Istenünk. De mivel ezt csak ima alatt mondják, ezért ,h' helyett ,k'-val ejtik más alkalmakkor. így a magyar rabbik - ahogy a héberben a ,k'-t az elokénu szóban - írásban általában kötőjelet használnak arra, hogy megváltoztassák a szavak alakját." 100
