Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 7-8. szám - Szentmártoni János: Ripolus ébredése; Láz; Az első ballada (versek)
Szentmártoni János Ripolus ébredése Minden ébredésed utcasarkán, mint rongyokba csavart pokrócállat, ott szuszog álruhás emberképed, s kidug a fénybe egy zománcos tálat. Míg pokrócából kikel a lárva, játszik a napfény a zománcos tálon; nincs szíved, időd, hogy agyonüssed, csak imádkozol: hazataláljon. Láz A gondolatban elröppent egy gondolat, a kiskanálban megkoccant egy kiskanál, valami szorongatni kezdi torkodat, ifjú kohold tál kamillánál inhalál. Nem tudtam, hogy mostanában így megy ez, mert tegnap még nem volt ilyen egyszerű, nem tudtam, hogy évek múlva itt lehetsz, te kurta álom, fényekbe szőtt életű: sarokba tolt széken ülsz és félhomály, diktálod az első két sort mantraként, kezedben víz gyöngyöz, csillog fél pohár, szempilláidon angyalok kavarta kék. Fölriadok, te zizegve szétperegsz, s bennem csak az első két sor üt tanyát, hogy mi volt a vers, nem tudom, fényeresz, mely belém csak a hiányát folyatta át. Ifjú kobold tál kamillánál inhalál, valami szorongatni kezdi torkodat, a gondolatból kiröppen egy kiskanál, a kiskanálon elgörbül egy gondolat. 66
