Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 7-8. szám - Vári Attila: Kőpad

hozzá, és kórusban énekeltük, hogy négy meg négy az néha tíz, és akkor a Böki testvére megsértődött, visszadobta a két üveget, és akkor kezdődött el a csata. Egy darabig dobálóztunk az üres üvegekkel, de nekem eszembe jutott, hogy menjünk tekézni. Azt mondtam, hogy üres a kuglizó, és aztán már a fabábokkal is jól lehetett dobálózni. Szereztünk egy labdát, azt rúgtuk a bábokra, egészen addig, amíg valaki ki nem hívta a rendőröket.

Az egyik, aki régebb evezett, s most amolyan másodedzőként segített a kezdőknek, azt mondta, hogy öltözzünk fel, ne csináljunk fesztivált, mert akkor kénytelen lesz bevinni minket, és akkor aztán a rendőrök is röhögni kezdtek, amikor azt mondta Dani, hogy mi, nyolc ember meg három rendőr, éppen tizenegy, akkor menjenek vissza a városba, vagy a gátőrháztól telefonáljanak még két kocsiért. És akkor azon röhögtek ők is, hogy nincs is három Pobedájuk, mert csak kettőt használnak ők, a harmadikkal a kapitány a feleségét szokta piacra meg fodrászhoz vinni. És akkor kitaláltuk azt, hogy bilincseljenek egymáshoz, és fürdőgatyában fogunk az autó előtt menni, de az még jobb lenne, ha összeláncolnának...

És akkor Tomi, az evezős rendőr azt mondta, hogy szálljunk be hárman, azokat fölviszi a nagy fákhoz, aztán visszajön a másik négyért, mert úgyis bejelentést kaptak, hogy valaki lopja a paradicsomot. És akkor ők most figyelőszolgálatban lesznek ott. És pénzt adott nekem, hogy vegyek egy liter vodkát és egy liter szürke mezei rumot, mert két lityi tizenhárom felé osztva nem is lesz sok, csak olyan másfél deci fejenként.- De tedd bele a sportszatyorba. Nem kell, hogy itt lássák, hogy a kicsengetéseteket megyünk ünnepelni - mondta, és tényleg elvitte a három fiút. Mind a hármat a Dani csónakjából. De mi öten maradtunk, nem négyen, ahogy Tomi számolt, és aztán, amikor már beittunk a vodkával megkevert rumból, akkor még a két másik rendőr is azon röhögött, hogy Tomi nem egy Einstein, mert ha előbb elvisz hármat, utána meg négyet, az csak a szovjet ötéves tervben lehet nyolc. De ha minket, a nyolcakat összeadja a három rendőrrel, az csak tizenegy, nem tizenhárom.

Szóval olyan napunk volt, hogy soha életünkben nem fogjuk elfelejteni. De a sok sör után a keverék meg a tűző nap olyan hirtelen taglózott le, hogy arra sem emlékszem, hogy Tomi egyenként szállított haza.

Úgy fürdőnadrágban vitt, ahogy voltunk. Még most is ott van a szkámpolóm meg a rövidnadrágom a csónakházban, a tornacipő volt az egyetlen ruhadarabom, azt is csak azért vettem fel, mert át kellett mennem a felforrósodott vasúti hídon a piáért, s égette volna a talpamat a fémlemez.

Azt hiszem, lehetett délután négy óra, amikor anyám lefektetett, de akkor is csak röhögtem, mert azon sopánkodtak nagynénémmel, hogy ilyesmi nem fordult még elő, mert mi rendes család vagyunk, nem fordult elő, hogy részegen, félmeztelenül, a rendőrség hozzon haza valakit. És nagynéném mindenáron el akarta simítani a dolgot, telefonálni akart, mert a fodrásztól jól ismerte a rendőrfőnök feleségét. És mert őt is szokta vinni a Pobedával a kapitány, azt akarta, hogy most azonnal telefonál, hogy tépjék szét a jegyzőkönyvet, és én úgy röhögtem a gondolattól, hogy az lesz ám a fényes dolog, ha kitudódik, hogy részegen

12