Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 7-8. szám - Vári Attila: Kőpad
felcsapott fiákeresnek Tomi. És meg akartam mondani az igazságot, de csak csuk- lani és röhögni tudtam. Azt, hogy nincs is szó semmilyen büntetésről, sem pedig tömlöcről, pedig nagyanyám már azért óbégatott, hogy a tömlöc szalmáján fogok megrohadni. És akkor belealudtam a jeremiádába. Ezt apám szokta mondani, ha egyszerre mind a hárman, anyám, nagyanyám és nagynéném is rákezdte a jajgatást, az a jeremiáda. Szóval belealudtam a jajongó kórusba, s csak éjfél után ébredtem fel. Dani és Feri jött utánam, azt mondták, már a parkban van az egész osztály, csak én hiányzók, aztán mehetünk szerenádot adni. Előbb a tanároknak adunk éjjeli zenét, aztán elmehetünk a lányos házakhoz is, és én azt mondtam, hogy akkor megyek csak, ha az őszi után rögtön hozzád megyünk.- Éva legyen az első, mert annak, az a rendje - de nem kellett erősködjek, mert beleegyeztek. Azért akartam így, mert a két bentlakó, a falusi bumburgyák osztálytársaink tízliteres fonott korsót cipeltek magukkal. És tudtam, hogy apádék behívnak minket, és én nem akartam teljesen részegen odamenni, meg hogy a többiek teleokádják a házatokat, mert tudod... Mondtam már, hogy majd te leszel a feleségem, és akkor mit szólnának anyádék, ha úgy ismernének meg, hogy tájt részeg vagyok. Mindenkin csokomyakkendő volt, és a gengsztercsíkos öltöny. Azt énekeltük a földrajztanárnak, hogy „Oh du lieber Augustin, Augustin", mert őt is Augustinnak hívták, de a cigányok nagyon elszúrták, mert azt hitték, hogy ez a történelemtanár, az, aki kicsi elvtársnak szólított minket. Úgy szólított, hogy Dani kicsi elvtárs, jöjjön ki és beszéljen a bolsevik párt megalakulásáról. És mert a prímás azt hitte, hogy az elvtárs elvtársnál vagyunk, rázendített az internacionáléra. És akkor mi mindannyian vigyázzba vágtuk magunkat, és a földrajztanár nem engedett be, pedig láttuk, hogy valaki mozog a lakásban. Azt hitte, hogy gúnyolódunk vele, mert mindenki tudta róla, hogy öt évig volt valami szibériai fogolytáborban. Hát képzeld, ilyen rosszul kezdtük, és akkor a cigányoknak Feri elsütötte azt a viccet, hogy ne húzzák neki azt a föl-fölt, amiben rabok vagyunk, hanem azt a föl-fölt, amiben vitézek vagyunk. És a prímás, akinek a kialkudott bére mellé még egy hatalmas takonytemető pofont is ígért Feri, kéretlenül, még mielőtt szólhattunk volna, az Elvtárs ablaka alatt elkezdte, azt, hogy „Föl-föl vitézek a csatára, a szent szabadság oldalára...", és akkor a két részeg bumbumyák teli torokból üvöltötte, hogy „mennydörög a kolbász, csattog a sajt, ez lelkesíti evésre a magyart." És a Történelem elvtárs megtapsolta őket, azt mondta, hogy az ilyen horthysta fasiszta szövegeket nagyon helyes, ha kigúnyoljuk. És behívott minket. Látszott, hogy senkire sem várt, mert előző évben meg akarták verni, nemhogy szerená- doztak volna az ablaka alatt, úgyhogy kijelentette, már rég nem érezte magát ilyen jól, s kihozott egy üveg pálinkát, amit aztán körbeadtunk. Én éreztem, hogy nem aludtam ki a sörözést, a rendőr Tomival betermelt keveréket, s csak éppen egy fél kortyot ittam, de a fejembe szállt. 13
