Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 7-8. szám - Vári Attila: Kőpad
- Inkább a kirakatrendezőnek kell azt mondani, hogy őszinte részvétem, meg minden. Mert hátha valamilyen sportüzletet rendezett be, azért volt atlétatrikó meg dokknadrág a hullánkon. És a kirakatba rakott elszenesedett fákból, vagy na, feketített csutakokból tábortüzet is rakott, aminek a közepében vörös fényű villanykörte égett. És akkor ott körülötte, beárcédulázva ott hevert a műhomokon a sok horgászbot, meg hegymászó bakancs, búvárszemüveg, teniszütő és focilabda, meg minden, ami egy ilyen boltban van, mintha a nyomorult próbababa egyszerre akarna hegyet mászni, teniszezni, halászni és focizni - és amikor a Csimpánz ezt mondta, akkor már megjött a röhöghetnékünk. Dani elmesélte, hogy a szomszédjuk, a városi párttitkár milyen cirkuszt rendezett, mert amíg nem tudta, hogy mit jelent, addig nagyon tetszett a lánya álarcosbálra készülő jelmeze. Aztán, amikor elmagyarázták, hogy miért van olyan sok keze, hogy ő Siva, a hindu isten, akkor káromkodni kezdett, hogy ő egész életén keresztül a klerikális reakció, a vatikáni népbutítás ellen harcolt, hogy most a nyugatról áramló babonákkal találja magát szembe, a saját házában. És akkor a lánya azt mondta, hogy India keleten van, mint Kína, mint az imperialisták ellen harcoló Korea. De a párttitkár csak egyre üvöltött. Olyanokat kiabált, hogy feljelenti azt is, aki kitalálta a karnevált, ezt a retrográd, antimarxista kispolgári szórakozást.- Szóval, ha a te kirakatrendeződ ennyi mindent rakott volna a vitrinbe, akkor jobb lett volna neki egy Siva. Szóval egészen jól telt a délelőtt. Már nem akartunk felállni az asztaltól, csodásán sütött a nap, és én tényleg elfelejtettem, hogy azt ígértem, utánad megyek és elbújunk napozni a gát alatti kisszigeten. De akkor valami kölykök felraktak a csónakház tetejére egy macskát. Szurokkal töltött dióhéjba nyomták a mancsait, s az őr, az a vén bányász, tudod, aki mindig arról mesélt, hogy a látóember megkente egyszer az ő szemét is fehér mákolajjal, s ettől éjszaka látta a kincset. De olyan mélyre volt elásva, hogy azt élő ember fel nem hozhatta volna a föld mélyéből. Szóval a vénember mindig behúzódott a meleg elől a csónakházba. A gyúrópadon szundikált, s akkor meghallhatta a kísérteties kopogást. Nem is nézte a tetőt. Egyenesen felénk jött, szinte rohant. Danit hívta, azt mondta, hogy most már nappal is megjelennek a szellemek, s mi úgy röhögtünk, hogy magamra öntöttem a sört. Csupa ragacs lettem, s akkor a pincér azt mondta, hogy menjek zuhanyozni, mert mindjárt megesznek a darazsak. Azt hiszem, hogy már részegek lehettünk, mert a többiek kórusban zümmögtek, már az sem zavarta őket, de engem sem, hogy két asztallal arrébb ott ült az iskola igazgatója, s ő is benne lesz az érettségi bizottságban. Mert mi a francnak húztuk volna meg magunkat. Az érettségi banketten szinte minden tanárral lepertusodtunk, akkor meg minek félni a diritől. Az érettségi amúgy is csak fellépés dolga. És mi, a nyolcak, úgy röhögtünk mindenen, hogy a pincérek is körénk gyűltek, azt mondták, hogy most már nincs több sör, de akkor a Böki testvére, az a kopaszodó orvostanhallgató, aki egy másik asztalnál ült, rendelt söröket és áthozta az asztalunkhoz.- Nyolc üres üveget tegyetek most át hozzám, mert ezek képesek itt duplán felszámolni - mondta, s mi ezen is röhögtünk, mert nyolc helyett tízet raktunk 11
