Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 6. szám - Pomogáts Béla: Nyitott műhely (– Az új Korunk a magyar folyóiratok között –)
ménye már egyedinek volna minősíthető. Ezzel kapcsolatban nem csupán azt emelném ki, hogy a legtöbb romániai magyar olvasó először a Korunk oldalain kezdett megismerkedni például John D. Bemal, William DuBois, Adam Schaff, von Bertalanffy, Roger Garaudy, Emst Fischer, J.-R Sartre, Franz Kafka, Heinrich Böll s annyi sok más tudós, filozófus, író műveivel és gondolataival, hanem azt is, hogy ez sok esetben új perspektívákat nyitó értelmezés kíséretében történt. Az éveken át tartó koncepciózus tájékoztatás olyan légkört honosított meg, amely az itteni eredeti alkotómunka szempontjából is termékenyítőnek bizonyult." Ez a visszatekintés természetesen igen távol áll attól az egyszólamúságtól és kizárólagosságtól, amelyet korábban (és Romániában későbben is, tehát a nyolcvanas években) a hivatalos pártideológia rákényszerített a szellemi életre. Gáli Ernő mély meggyőződése volt, és ehhez marxista gondolkodóként is ragaszkodott, hogy mindig a nézetek többszólamúságának kell érvényesülnie, és a nézetek ütköztetése által kell kialakítani a helyes álláspontot. „Az irodalmi szférában is érvényes - olvasom az imént idézett visszatekintésben - (amit a szerkesztésben az adott lehetőségek között érvényesíteni igyekszem), hogy semmi sem fontosabb a nemzetiségi művelődés szempontjából, mint az a többszólamúság, amely - az igényes türelmesség jegyében - szabad teret enged a különböző felfogásoknak, és megteremti a tehetségek kibontakozásához szükséges alkotó légkört." Lássuk ezek után Balogh Edgár szerepét. Az új Korunk főszerkesztő-helyettesi tisztét betöltő esszéíró és történész Gáli Ernővel némiképp ellentétes oldalról közeledett a folyóirat előtt álló feladatok megoldásához. Tehát, ha Gáli számára az európai (a nyugati) filozófiai és szociológiai kultúra jelentette a kiindulást, Balogh számára a plebejus hagyomány és a közvetlen politikai tapasztalat. Mindkét gondolkodó, mindkét szerkesztő sorsa a politikai tevékenység körében alakult, csakhogy amíg Gáli Ernő számára az ideológiai munka jelentette az „érzelmek iskoláját", Balogh Edgár számára a közvetlen népszolgálat: a szlovákiai magyar ifjúság körében a Sarló-mozgalom, Erdélyben a régi Korunk körül zajló szervező munka, majd Eszak-Erdély visszacsatolása után az antifasiszta népfront és a baloldali nép mozgalom. Vagyis ő közelebb állott a „népi" élet benső világához, eleven személyes tapasztalatokat szerzett a felvidéki, majd az erdélyi kétkezi dolgozók köznapjairól, kultúrájára és gondolkodására erős hatással volt a népi kultúra, a klasszikus magyar irodalom, a magyarországi és erdélyi népi mozgalom, olyan írók, mint Szabó Dezső, Illyés Gyula, Kós Károly, Tamási Áron, Balázs Ferenc és Bözödi György. Életsorsának mérlegeként is értelmezhető Vallomás és intelem című, 1968-ban keltezett írásában olvashatók a következők: „Egy életen át küzdöttem a szocializmus reális népinemzeti értelmezéséért, a nemzetközi szolidaritás élő embersége, nem pedig absztrakt, anacionális, kozmopolita embertelensége szellemében: harcoltam a magam munkaterein demokráciáért minden betokozódással vagy liberális anarchiával szemben, mely rejtett hatalmasok elnyomó törekvései, az imperialista nagytőke és készülődő fasizmus, háborús agressziók melegágya volt. Hogyne üdvözölném ma, szocializmusunk teljesedése idején, a kivívott keretek megtöltődését élő élettel, általános igazságaink adekvációját az ember konkrét szükségleteivel. Ami színünk előtt a román nép nagy önmagára találása egy százados feltörekvés történelmi beteljesülése során; a román nemzeti kultúra teljes humánumának kibontása a múlt nagy értékeinek szocialista kritikai átvételével és szerves továbbfejlesztésével természetes modell arra is, hogy a mi hazai magyar nemzetiségünket filozófiai-szociológiailag valljuk és vállaljuk, örökségünket feldolgozzuk, és a közös haza szocialista kultúrájába beillesszük. Nemzetiségi érzésünk így válik országépítő tényezővé a román nép oldalán, anyanyelvűnk és nemzeti kultúránk 86
