Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 6. szám - Pomogáts Béla: Nyitott műhely (– Az új Korunk a magyar folyóiratok között –)
korszerű - a tudományos-műszaki forradalomhoz méltó - fejlesztése állampolgári kötelességgé és az oszthatatlan jövő biztosítékává közös társadalmi feladataink egyidejű teljesítésével." A most idézett szövegről természetesen le kellene hántanunk az úgynevezett szocialista társadalomnak tett hűségnyilatkozatokat. Lehet, sőt bizonyos, hogy Balogh Edgár őszintén bízott a romániai „szocializmus" autentikus voltában és történelmi küldetésében, és ez éppen 1968-ban, midőn a bukaresti kormány elítélte a „prágai tavasz" fegyveres elfojtását, talán jogos illúziókra épült. Korábban és később, vagyis folyamatosan azonban neki is tapasztalnia kellett, hogy ez a romániai „szocializmus", hasonlóan a többi közép- és kelet-európai társadalmi rendszerhez, nem a szabadság és az egyenlőség örök emberi vágyait teljesíti be. Az imént idézett írásnak azonban nem ez: nem az úgynevezett „szocializmusra" történő hivatkozás teszi a lényegét, hanem a személyes kiállás a népi és nemzeti értékek, a nemzetiségi identitás, az anyanyelv és a nemzeti kultúra mellett: ezek a személyes értékválasztások mutatják Balogh Edgár „népszolgálatra" (ez is az ő szava!) épülő, plebejus nemzettudatát és baloldaliságát. Gáli Ernő európai tájékozódása és Balogh Edgár plebejus elkötelezettsége, miként már beszéltem erről, a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek Korunkjának figyelemre méltó értéke volt, olyan értékvilág, amelyre Budapesten (vagy Pozsonyban, Újvidéken, mi több, Bécsben, Münchenben és Párizsban is) fel lehetett és fel kellett figyelni. Erre az orientációra figyeltem fel magam is, illetve az a tudományos műhely, amelynek 1965 késő őszétől fogva a munkatársa voltam: a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetére gondolok. Ilyen határozottan és ennyire elvszerűen ez a kettős orientáció és értékvilág akkor, különösen a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején Magyarországon még csak töredékesen, és olykor a hivatal ellenállását vagy retorzióját kiváltva mutatkozhatott meg. Például arra gondolok, hogy a pécsi Jelenkor éléről Tüskés Tibort köztudottan a folyóirat nyugatias (azaz a modern irodalmat pártoló) orientációja, vagy egy évtized múltán Ilia Mihályt a szegedi Tiszatáj éléről ugyancsak köztudottan a lap egyetemes nemzeti (vagyis a kisebbségi magyar kultúrákat fokozottan előtérbe állító) orientációja következtében váltották le. A Korunkban képviselt és érvényesülő két, egymást szervesen kiegészítő értékvilág és orientáció alapozta meg a kolozsvári folyóirat szellemiségét és jelentőségét, és ehhez az orientációhoz csatlakoztak a fiatalabb írói és tanulmányírói nemzedékek is, mondjuk, a Gáli Emő-i példa nyomán Bretter György, Tóth Sándor és a folyóirat fiataljai (Tamás Gáspár Miklós, Egyed Péter, Molnár Gusztáv, Aradi József, Ágoston Vilmos és mások), a Balogh Edgár-i példa nyomán Beke György, Veress Dániel, Dankanits Ádám, Kántor Lajos, Láng Gusztáv, Lászlóffy Aladár és még sokan. Alighanem igaza volt a fiatalon eltávozott Dankanits Ádámnak, aki A Korunk felfedezése című (az 1976-os Korunk Évkönyvben megjelentetett) írásában a következőket jelentette ki: „Gaál egyik vitacikkében arról írt, hogy a Korunk Apáczai örökösének tekinti magát abban, hogy az idő világítótornyait nézi, s a kor Descartes-jait szólaltatja meg - magyar nyelven itt, erdélyi földön. A feladat - akárcsak az Apáczaié - hálátlan volt, másfelől viszont életben tartó. Azt hiszem, hogy a Korunk éppen azért tanulságos olvasmány ma is, mert szerkesztői, munkatársai fél évszázaddal ezelőtt tényleg az idő világítótornyait nézték, olyan értékekre, jelenségekre figyeltek, amelyek jelentős része nem, vagy nem sokat veszített időszerűségéből. Innen a Korunk aktualitása. Innen van az, hogy ezt a hagyományt élőnek érzem, olyannak, amely olykor mai dilemmáimban is el tud igazítani." Az európai horizontú gondolkodás és a nemzeti közösség szolgálatának készsége valójában mindig a magyar kultúra igen fontos és szükséges hagyományai közé tartozott. Talán a legfontosabb ilyen érték és hagyomány, olyan nagyszabású mintákra tekint vissza, 87
