Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 6. szám - Füzi László: „A lét örök meséi” (Gion Nándor kései elbeszéléseiről)

más dimenziók is vannak, az ember pedig messzebbre nézhet, mint ameddig a szem ellát. A Virágos Katona megtanította Gallait, hogy beléphetünk a mesébe, az abszolút időbe, konkrétabban megfogalmazva: lelkiállapotot válthatunk. Ez pedig távolról sem jelent elszakadást a valóságtól - hiszen Gion időnk egyik legkitűnőbb realistája de robbanásszerű tágulást. Rojtos Gallai helytállóit, makulátlan maradt a hétköznapokban, ezért elnyerte a legfőbb jót: megláthatta az 'ígéret földjét', a határtalan életet, mint Bulgakovnál a Mester és Margarita. Az élet honfoglalása megy végbe a szenttamási Kálvárián? Valóban, Rézi itt fogadja meg a legénynek, hogy a népben marad, nem kapaszkodik fölfelé, és megtanítja táncolni, jövendő örömök ritmusát kelti fel benne a virágos katona színe előtt. De több is történik, Gallai beavatja Rézit a mesébe, a Kálvária-hegyre így hallik fel a lét örök meséinek zúgása."

Valóság és mese, konkrét idő és abszolút idő, röghöz kötött és határtalan idő: ezek a kettősségek formálták a Virágos Katonával és Rózsamézzel kezdődött, majd pedig az Ez a nap a miénk és az Aranyat talált című regényekkel befejeződött regényfolyamot. A század első felének szenttamási és vajdasági történetét összefoglaló regény az örök emberi küzdelmet bemutató regénnyé vált, Az angyali vigasság az egyik legszebb és legáltalánosabb karácsonyi történetünkké, Gion regényeinek és elbeszéléseinek hősei pedig az őket körülvevő keretek feszegetőivé és tágítóivá váltak. Közben Gion nagy küzdelmet folytatott az elmondhatósággal, világa drámaiságára utal, hogy az említett regényfolyam záróregényei több mint negyed évszázad késéssel íródtak meg, s megírásukhoz a szerzőnek országot is váltania kellett, mert a történet ott, ahol megtörtént, nem volt megírható és elmesélhető. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy nála is megjelentek a töredéktörténetek, a teljes világot átfogó regények mellett a novellák, s a novellaciklusok, a töredékességüket önmagukban is hangsúlyozó formák. Az elbeszélhetőség határaira jutást jelzi az is, hogy a közvetlen, egyes szám első személyű elbeszélés mellett Gion egyre sűrűbben mesélte „másnak" a történetét, s azokat ő maga, nem is mindig ő maga, hanem az alteregója, M. Holló János, M. H. János vagy M. H. J., vagy egyszerűen csak az író lejegyezte. A történetek elmesélőjének, lejegyzőjének és önmaga alakjának az elkülönítésével jelezte, hogy a közvetlenül elmondható történet eltűnt, s ha egy történet vele - velünk - is történik meg, akkor az az ő - a mi - történetünkként már nem mondható el, csupán lejegyezhető. Miközben tehát Gion ragaszkodott az alapeleméhez, a történethez, egyben azt is jelezte, hogy az általa felépített világ nemcsak tartalmi, hanem formai vonatkozásait tekintve is összedőlt. Nem mindennapi feszültséget jelentett ez a szerző számára, ez a feszültség valamennyi kései írásában megfigyelhető.

Gion Nándor immáron késeinek nevezendő novellái, a Mint a felszabadítók (Osiris, 1996) és a halála után megjelent Mit jelent a tök alsó? (noran, 2004) kötetben megjelent írások ebből a világból erednek. A Mint a felszabadítók című Gion-kötet is „más" által elmesélt történések gyűjteménye. A mesélő Irmai József asztalosmester, aki már eddig is sok szép könyvespolcot készített M. Holló Jánosnak, az írónak, s hogy az író ismét hallgathassa történeteit, újabb könyvespolcokat rendelt tőle. Az író alakja csak a kötet első és utolsó írásában tűnik fel, nem csekély öngúny és irónia kíséretében. Eszerint ugyanis M. H. J. híres és drága író, aki a könyveit is drágán adja el, ezért már sikerült összegyűjtenie kétszáz márkát. A novellafüzér világát azonban nem az író, hanem Irmai József alakja határozza meg. Az ő alakja mögött sejlik fel háttérként a valamikori, az ötvenes évekig, sőt még tovább visszanyúló jugoszláviai, ezen belül pedig vajdasági világ, a történetek elmondásának idejét pedig a jugoszláviai polgárháború történései révén határozhatjuk meg. „Tökrészegen vittek ki a frontvonalra - mondja például Modrovich Béla, Irmai József fogadott fia. - Ott is sokat ittam, annyira részeg voltam, hogy egyáltalán nem emlék72