Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT DSIDA JENŐ - László Ferenc: Román utóhang az 1934-es bukaresti „Bartók-affér” történetéhez
László Ferenc Román utóhang az 1934-es bukaresti „Bartók-affér" történetéhez Ismeretes, hogy 1934 februárjában Bartók immár negyedszer tartózkodott Bukarestben. Constantin Bráiloiu és felesége vendégszeretetét élvezte, napestig szorgalmasan tanulmányozta a Román Zeneszerzők Társasága folklórarchívumának felvételeit. 18-án a Dalles-teremben megtartotta A parasztzene hatása az újabb műzenére című francia nyelvű előadását, 19-én a Maison des Frangais hangversenytermében vegyes műsorú zongoraestet adott, 20-án Bach-Bartók műsorral szerepelt a román rádióban. Következő, 26-ára, Temesvárra meghirdetett hangversenyét azonban már nem tarthatta meg. 18-án ugyanis Tiberiu Brediceanu kezdeményezésére a Román Zeneszerzők Társasága két magas beosztású kormánytisztviselő jelenlétében választmányi gyűlést tartott, amelynek egyetlen napirendi pontja Bartók (és Kodály) vélt (pontosabban: ráfogott) irredentizmusa, s ennek kapcsán a Kodályt vezénylő és Bartók-vezénylésre készülő Radu Urláteanu temesvári karmester hazafiatlanság vétkében való elmarasztalása volt. Bráiloiu körömszakadtáig védte Bartókot, mások is kiállottak mellette, de hiába: az utolsó szót Brediceanu mondta ki.1 A karmestert, aki temesvári hangversenyét vezényelte volna, azonnal elbocsátották. Hazaérkezvén Bartók erélyes fogalmazású levélben tiltakozott a román belügyminisztériumnál az őt ért durva sérelemért. A levél kiadatlan, fogalmazványát a budapesti Bartók Archívum őrzi. Nem tudunk róla, hogy válaszoltak volna rá Bartóknak. (Mit is válaszolhattak volna?) Alább egy olyan dokumentumot közlök, amely az események román utóhangjának tekinthető. Aki írta, Mihail Jóra (ejtsd: Zsórá; 1891-1971) tekintélyes moldvai földbirtokos családból származott (egyik fölmenőjét 1392-es keltű okiratban említik, nagyapja a Moldva és Havasalföld 1857-es egyesítését előkészítő ad hoc díván tagja volt). Életében a román zenetörténet abszolút tekintélyének tartották, méltán. A modem román táncjátéknak és a modem román dalnak a maga korában összehasonlíthatatlan mestere az első világháború előtt Németországban (többek közt Max Regertől), utána Párizsban (többek közt Florent Schmidttől) tanult. Zongoraművészként, karmesterként is gyakran lépett a nyilvánosság 1 1 Az ominózus esemény sztenogramját H. H. Stahl készítette el, tisztázta le, Octavian Lazár Cosma közölte: „Uniunea Compozitorilor §i Muzicologilor din Románia - 75 de ani. Arhiva Sodetätii Compozitorilor Romani" [A Romániai Zeneszerzők és Zenetudósok Szövetsége - 75 év. A Román Zeneszerzők Társasága Archívuma]. Muzica, Serie nouä, VI, 1 (21), Bukarest, 1995. január-március, 111—133. Az írás - a nagyobb átfogást ígérő címnek ellentmondva - kétoldalnyi bevezetőből és a „Proces-Verbal. Jedinta Comitetului din 18 februárié 1934" [A Választmány 1934. február 18-i gyűlésének jegyzőkönyve] című dokumentumból áll. 92
