Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT DSIDA JENŐ - László Ferenc: Román utóhang az 1934-es bukaresti „Bartók-affér” történetéhez
elé, a román rádió zeneigazgatója, a bukaresti zeneművészeti főiskola rektora, a Román Zeneszerző Társasága alelnöke is volt, számos címet, díjat és kitüntetést adományoztak neki. A nimbuszt, mely életében övezte, első világháborús, súlyos sebesülésével és hajthatatlan jellemességével is kiérdemelte. Bár 1968-ban kötetnyi válogatást adott ki a Timpul című bukaresti napilapban 1937 és 1941 között közölt cikkeiből, kevesen tudják róla, hogy zenei közírónak is egészen kivételes volt. Szókimondásának szép példája az itt következő, kötetben mindmáig nem közölt újságcikk. George Georgescu Budapesten Az elmúlt napokban George Georgescu2 egy hangversenyt vezényelt Budapesten.3 A lég hullámai érintetlenül hozták el mihozzánk a magyar hangversenyteremben felcsendülő gazdag és fényes összhangokat. Az azután érkezett táviratok pedig megerősítették a román zeneművész sikerét, az elsőét, aki a háború után vállalta szomszédaink esetleges hűvös fogadtatását. A politikai szenvedélyek olykor rossz tanácsadók, és amikor egy bolond követ dob a vízbe, a megtalálására fordított igyekezet gyakran hiábavaló. A sovinizmus sok esetben lehet jogosult, a művészetben azonban kárt tesz, mert a szépség, ha vámszedők kotorásznak benne, nemcsak az ő számukra vész el. Egy nagy művész nem roppan össze, ha egy ország határai be vannak zárva előtte. Szépen megkerüli őket - azok veszteségére, akik mögéjük zárkóznak -, és azoknak hoz művészi megváltást, akik tiszta vízzel szeretik szomjukat oltani, nem hamisított litty-löty- tyel [az eredetiben: nu cu bragä4 prefäcutä, azaz: nem hamisított brágával], Georgescu civilizált fogadtatása Budapesten becsületükre válik nyugati szomszédainknak, akik - túltévén magukat minden ellenünk irányuló indulatukon - méltányoltak egy művészt, aki mindenekelőtt a maga művészetét szolgálta. Vajon így tettünk-e mi is hasonló körülmények között? Jaj, nem. Amikor néhány évvel ezelőtt egy magyar és egyetemes büszkeség, Bartók Béla időzött körünkben, szenvedélyes támadásokat indítottak ellene, melyeket - édes istenem! - a hazafias érzés indokolt. A szegény ember - úgy, ahogyan Georgescu ment Budapestre - jött, hogy hazánkban néhány hangversenyt adjon. Ám megakadályozták ebben, és kénytelen volt az országot sietve elhagyni, miután értésére adták, hogy „nemkívánatos". Mit veszthetett Bartók Béla ez alkalommal? Igencsak keveset. Mit vesztettünk mi? Igencsak sokat. Elsőbben elvesztettük a barátságát ennek az embernek, aki szerette Romániát és annak népi művészetét, melynek olyan szolgálatokat tett, mint senki más. Aztán elvesztettük az alkalmat, hogy halljuk ezt a nagy művészt, akitől mindenkinek van tanulnivalója. Elvesztettük tisztaságát 2 George Georgescu (1887-1964), a román zenei élet viszonylatában meghatározó jelentőségű, külföldön is nagyra becsült karmester évtizedeken át volt a bukaresti Opera és Filharmónia vezető karnagya és igazgatója. 3 Georgescu 1938. február 18-án a Városi Színházban vezényelte a Filharmóniai Zenekart. Műsora: Beethoven: Leonóra nyitány, Schumann: a-moll Zongoraverseny, Henri Rabaud: La Procession nocturne (szimfonikus költemény), C. Franck: Szimfonikus változatok zongorára és zenekarra. A két szólóműben Alfred Cortot működött közre. Ezeket az adatokat Berlász Melinda zenetörténész közölte velem. Szívességét ezúton is köszönöm. 4 A szó szabatos fordítása: kölessör. A brága csekély alkoholtartalmú ital, melyet a Kárpátok karéján kívüli románság régente rendszeresen fogyasztott, főleg nyáron, behűtve, üdítőként. Ma, a kólák és egyéb „műrostos" italok korában már csak egy szólásmondás emlékeztet rá: „ieftin ca braga" (= olcsó, mint a brága), azt jelenti, hogy valami nagyon, már-már nevetségesen olcsó. Jóra kiszólása arra figyelmeztet, hogy a régi világban még a brága sem volt olyan olcsó, hogy ne hamisították volna. 93
