Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 5. szám - Buda Ferenc: Manysi népmesék (Moszhum hótalpcsapása; Találós kérdések; Az árva leányka; A harkály s a vékonyra köszörült tű; Kedves kicsi Mosne)
- Sír a férjem - azt mondja lám, jó, hogy meghalt a lánya, most könnyezve- zokogva húzza hazafelé a szánkón. Kimegy elébe - hát bizony nem sír az! Dalokat dalolgat, meséket mesélget, s közben alig bírja vonszolni a szarvas háta húsával, szarvas szegye húsával megtetézett szánkót. Kérdi ekkor a felesége:- Hol szerezted ezt a kövér húst?- Hogy hol szereztem? Úgy meggyarapodott a lányunk: háza körül szarvaslegelők, háza mindkét oldala teliaggatva kövér húsokkal. Azt mondja erre az asszony:- Lám csak, mekkora szerencse! Mielőtt még egészen elgyengülnél, vidd el a mi lányunkat is az erdőbe. Őhozzá még jobb asszony jön majd, őhozzá még jobb férfi érkezik. Kezdik is az említett lányt készíteni az erdőbe. Az asszony menyhal máját főzte, menyhal ikráját főzte útravalóul, lányával együtt fölrakta azt a szánra, lányát megölelte-csókolta s az erdőbe útnak indította. Az erdőbe megérkezvén apja kívül-belül megfaragott házat épített a lánynak. Megölelte, megcsókolta, s az erdőben hagyta. Korábban, mielőtt a lány elindult volna, anyja azt mondta neki:- Kislányom, ha valaki majd érkezik hozzád, szépen viselkedjél, ne szitkozódjál. Te vagy az én szerencsés leánykám, szemcsés lesz az életed! Miután maga maradt az erdőben, a lány visszagondolt ezekre a szavakra. És ült és várakozott. Hosszan üldögélt-e, röviden üldögélt-e, egyszer csak megzördül az ajtó, s az ajtó mögül behallik:- Eressz be a házba, az én termetem hüvelyknyi hosszú, lábam suhángnyi hosszú! Örvendve kiált föl a lány:- Gyere csak be, kedveském, gyere be! Menyhal máját, menyhal ikráját tartogatom itt neked! Ekkor az a valaki belép a házba, ránézni is rémületes, s a lány holtra váltan esik össze. A szörnyeteg pedig beljebb nyomakodik, ráveti magát a menyhal májával teli csészére, a menyhal ikrájával teli csészére. Csámcsogva, habzsolva befalja mindet, majd megszólal.- Te ilyen jóízű étken élsz, akkor hát a te húsod is biztosan jóízű! Tapogatózva elkezdi kutatni-keresni a lányt, s amint rátalál, nyomban szétmarcangolja. Beleit kihúzkodja s a vasháromlábra tekeri, koponyáját pedig kirakja arra az útra, amelyiken az anyjának-apjának kell érkeznie. Másnapra virradva az asszony elkezdi nógatni a férjét:- Menj-menj, hamar menj, nézd meg a lányunkat! Elindul az ember a lányhoz, húzza maga után a kis szánkót. Közel jár már a házhoz, de semmi hang, semmi mozgás. Még közelebb ér, hát látja: lányuk koponyája ki van rakva az út közepére. Szívverése elakad, aléltan vánszorog tovább. Belép a házba, körülnéz: életnek semmi jele. A tűzhely felé pillantva látja: lánya belei rá vannak tekeredve a vasháromlábra. Sír, 35
